Olasz körutazás vonattal
Vonattal nem csak a horvát tengerpart érhető el, egész jó kis utakat tudsz összehozni, ha kicsit utána jársz a dolgoknak 2019. őszén terveztük meg, hogy bizony 2020. júliusában mi egészen Szicíliáig fogunk elutazni vonattal. Azért, hogy ne legyen egyhangú az utazás, úgy döntöttük, hogy egy kisebb olasz körútként szervezzük meg az egészet. Aztán megjött a koronavírus, jött az izgalom, hogy mi lesz a már januárban kifizetett utunkkal. Szerencsére július közepén már utazhattunk, olvassátok csak hogyan sikerült a nyaralás a poszt-koronás időszakban. A bekezdésekben pedig képgalériát találhattok, hogy átélhessétek a vonatos nyaralásunk élményeit Ti is! A poszt hossza miatt több oldalra került felosztásra, mindig a cikk alján szereplő linkre kattintva haladhattok tovább.
Útra fel, első megálló Wien-Hauptbahnhof
Ha az ember Olaszország felé venné a célját, akkor Ausztria felé kell vennie az útját, közvetlen vonat híján. Mi is így tettünk, elindultunk hát a Budapest-Keleti pályaudvarról 6:40 perckor induló RailjetXpress vonattal. Hogy az utunk a legexkluzívabb legyen, úgy döntöttünk, hogy business osztályra váltunk menetjegyet. Szerencsére ez sem vészesen drága, a 29€-tól kapható első osztályú menetjegy mellé kell váltani egy 15€-s pótjegyet, így már 44€-ból megszerezhető egy business osztályra szóló Budapest-Bécs menetjegy. Másodosztályra pedig 13€-tól indulnak a menetjegyek. Azonban ha valaki Nightjet vonattal utazik tovább Bécsből, az már 10€-ért megkaphatja a jegyét.
Szóval akkor Business osztály, üljünk fel! Mit ne mondjak, szerintem a Railjet business osztálya világszínvonalú lehet. Kényelmes, ergonomikus fotel szerű ülésekben ülhettünk, dönthető háttámlával és felnyitható lábtartóval felszerelt bőr borítású ülőalkalmatosságokban. Ilyen kényelemben pillanatok alatt Bécsbe érkezhetünk. Ráadásul egy ingyen italt választhat magának minden Business osztályra jegyet váltó utas. Mi is így tettünk, valamit meg is reggeliztünk. Sajnos a vírus miatt ebben korlátozások voltak, így nem igényelhettük a helyünkön történő felszolgálást, illetve nem tudtunk a fedélzeti portálról sem rendelni. Bár ezt nem értem miért volt így. Miért volt “biztonságosabb” az, hogy átmászunk az étkezőkocsiba, és ott mondjuk el személyesen a személyzetnek, hogy mit kérünk? Ráadásul utána ugyanúgy kihozta a helyünkre a kaját, innivalókat. Na mindegy nem firtatom, érdekes megoldás, sok értelmét nem látom…
Megreggeliztünk, elfogyasztottuk az üdvözlőitalunkat, aztán kilenc óra után meg is érkeztünk Bécsbe, ami körutunk első megállója volt.
Bécsi városnézés
A leszállást követően megkerestük a Hauptbahnhofon a csomagmegőrzőt, hogy lerakhassuk csomagjainkat, ne kelljen cipelni. Mivel a vonaton a repülővel ellentétben nincsen poggyászkorlátozás, így szerencsére nem kellett egy apró bőröndbe szinte vákuumcsomagolást végezni, hogy minden szükséges dolgot magunkkal vihessünk. Kényelmesen, két nagy bőrönddel és két hátizsákkal utaztunk, nulla felárral! Ez is a vonatos utazás egyik előnye. Csomagjainkat pedig pár euróért le tudtuk rakni a Hauptbahnhof-on, és már indulhattunk is bécsi városnéző körutunkra. A római éjszakai vonatunk 19:23-kor indult, így közel 10 óránk volt, hogy felfedezzük az osztrák fővárost.
Az állomásról először a Belvedere kastély parkját kerestük meg. Sétáltunk egy jót, megnéztük a parkot, valamint kívülről az épületet is. Nagyon szép, jól rendbetartott, olyan osztrákosan pedáns parkban sétálhattunk. Ez hiányzik itthonról is, ez a nagy igényesség! Van mit tanulni…
A kastély megtekintése után elindultunk a belváros felé, gyalogosan. Szándékosan a gyalogos városnézést választottuk, mindig szívesen sétálok nyaralás, kirándulás alkalmával a városokban. Valahogy jobban átadja a séta az élményt, mintha csak gyorsan átutaznánk a nevezetességek között. Megtekintettük az osztrák Parlament épületét is, valamint a Hofburg-ot is. Aztán pedig a Stephansdom következett. Be is mentünk, nagymamám számára gyújtottam is egy gyertyát, hogy felidézzem emlékét. Ekkor már dél körül járt az idő, így úgy döntöttünk, hogy ideje megebédelni. Kerestünk egy kellemes kis vendéglőt, ahol rendeltünk is egy Bécsi szeletet marha kreatívan, valamint benyomtunk mellé szintén nem túl ötletesen egy-egy szelet Sacher tortát. Na de hát na! Mindkettő nagy kedvenc, és bizony ám nagyon jól is esett 😀 Szóval ha gáz ha nem, nem bántam meg a választást.
Ebéd után úgy döntöttünk, hogy most inkább nem éljük át a gyaloglás élvezeteit, ezért metróval mentünk a Schönbrunn-i kastélyhoz. Amúgy is elég messze lett volna a belvárostól, szóval ide tényleg nem árt metróval menni. A kastély a Schönbrunn nevű megállótól érhető el (nem meglepő gondolom :D), egy pár perces sétával. Mivel magát a kastélyt most nem terveztük megnézni, így itt is csak a parkban andalgás volt a program. DE! A park hatalmas, arra, hogy végigsétálgassuk, rá kell szánni azért két órát, hogy ne egy merő rohanás legyen az egész. A park egyik legszebb látnivalója a Neptun kút, valamint a Gloriett-hez felsétálva gyönyörű bécsi panoráma tárul szemünk elé, érdemes felmenni. A koronavírus miatt 2020 nyarán szinte senki sem volt a parkban, így teljes biztonságban éreztük magunkat. A kastélypark megtekintése után már jócskán eltelt a délután, így a Pratert az eredetileg tervezetthez képest kihagytuk a programból, helyette már csak a DC Tower-hez mentünk el metróval.
A DC Tower Bécs egyik felhőkarcolója, melynek 57. emeletén egy bár található kilátóterasszal. Mivel imádom az ilyen modern üvegépületeket, így kötelező programelem volt a városnézésben. Belépő nincs, viszont fogyasztani kell a bárban, ami meglehetősen drága. Bár senki nem szólt volna semmit, ha nem fogyasztunk semmit, csak szétnézünk, aztán indulunk, de azért szerintem bunkóság lett volna, felmenni, szétnézni és húzni is lefelé. Inkább vettünk helyette egy-egy pohár sört, aztán a panorámában gyönyörködve szép lassan elfogyasztottuk. Mire végeztünk, már 6 óra körül járt az idő, így úgy döntöttünk, ideje visszamenni a Hauptbahnhof-ra. Mivel hálókocsijegyünk volt, ezért előtte térítésmentesen fogyaszthattunk a business váró kínálatából, valamint kulturált körülmények között várakozhattunk. Megjegyezném, a Bécsi főpályaudvar ezen kívül is egy magas színvonalú állomás, ahol számos bolt és étkezési lehetőség is található, látszik, hogy egy komplex, átgondolt közlekedési szolgáltatásfejlesztési koncepció eredménye. (Hajrá, hajrá, vegyünk példát…).
A koronavírus miatt most nem volt olyan nagy választék, mint a 2020. februári milánói utunk alkalmával, csak előrecsomagolt rágcsálnivalókat tudtunk fogyasztani, sütemény és egyéb finomság nem volt a kínálatban. Viszont üdítő, sör és cider ugyanúgy járt, így gyorsan elment a vonatig lévő közel egy óra, jól is esett a pihenés a nagy séták után. Már alig vártuk, hogy megkezdjük utunkat NightJet vonattal, Rómába.
Facebook Kommentek