Tengerre Magyar! – Montenegró csoportosan

Nem kis fába vágtam a fejszémet. Még a télen kitaláltam, hogy milyen király lenne, ha csinálnék egy úgymond csoportos utat. Így hát nekiláttam a toborzásnak, kíváncsi voltam ki jönne el egy ilyen útra. “Tesztcsapatnak” elsősorban ismerősöket választottam, hogy azért mégis olyan emberekkel menjek, akik az esetleges gyakorlatlanságot könnyebben tolerálják, mint full vadidegen utaznivágyók.

Úton a Vonattal Európában generációkon átívelő csapata 🙂

Így aztán a végére úgy alakult, hogy összesen velem együtt 14-en nekivágunk az utazásnak. Az indulás napja tökéletesen lett megválasztva, nincs is jobb időpont a nyaralás megkezdéséhez mint július 13, péntek. Még szerencse, hogy senki sem volt babonás. A Keleti pályaudvaron, a kijelző előtt volt megbeszélve a találkozó, ugyanis mindenki máshonnan érkezett. Ahogy összegyűlt a csapat, kezdett kicsit ilyen osztálykirándulás hangulata lenni az egésznek. Több generáció, de eddig marhajól indult! Mindenki megismerkeddett a másikkal, bemutatkoztak, megtörtént a hiányzó ismerettségek kialakítása.

Miután ezeken túlestünk, és a teljes csapat megérkezett, mindenki bevásárolt az út első, Novi Sadig tartó részére, elindultunk felszállni a vonatra. Az IVO ANDRIC gyorsvonattal utaztunk, nem a graffitieltávolításról híres szerb vasút kocsijaiból kiállítva. Ez azért ne riasszon el senkit, annak ellenére, hogy kívülről néha igencsak ocsmány kocsik ezek, azért kényelmes, légkondis kocsik. Elvégre is nem a külső számít, a belső értékek is fontosak 😀 Na de ami a lényeg! Ha csoporttal vagytok, ne hagyjátok a felszállást az utolsó tizenöt percre! Ugyanis a vonatra helyjegy váltása nem kötelező, így addigra azok akik nem vesznek helyjegyet szépen elfoglalják a helyeket. Ekkor pedig belecseppensz abba a kellemetlen szituációba amibe mi is, hogy “elnézést Önök itt négyen álljanak fel, helyjegyünk van. Önök is ott hatan. Bocsi ti is itt mellettem” stb stb. Mondanom sem kell, milyen béna helyzet ez. Annak ellenére, hogy bár mi 14-en megvettük a helyjegyet, nem volt jó érzés szólni másoknak hogy az a mi helyünk. Ezzel szemben viszont azt sem értem, hogy mi jogon kezd el pampogni egy olyan (helyjegy nélkül utazó) ember, akit felállítanak, hogy bocsi ide az én jegyem szól… Na mindegy az emberek furák.

Az IVO ANDRIC gyorsvonaton kis csapatommal

Lényeg a lényeg, a vonat elindult, úton vagyunk, irány a nyaralás! Délután, kis késéssel érkeztünk meg Novi Sad-ba. Itt vártak minket a hálókocsijegyeink. Kicsit nehézkesre sikerült az átvétel, de szerencsére megvoltak a jegyek. Három fülkében fértünk el, fekvőhelyes kocsikban.

A jegyek átvétele után leadtuk csomagjainkat, hogy városnézésre és egy kis ebédre indulhassunk. Sajnos a vasútállomáson nincsen csomagmegőrző, így a közeli autóbusz állomáson adtuk le a csomagjainkat. Ezzel vigyázzatok, ugyanis fizetéskor be kell állni a buszmegállóban a pénztár sorba, csak ott tudjátok rendezni a díjat! Ezt bele kell kalkulálni a szabadidőbe!

Novi Sad, városháza, irány a belváros!

A csomagok leadása után gyalogosan elindultunk Novi Sad belvárosába. A belváros az állomástól egy kellemes 30 perces sétára található. Korábbi cikkemben már bejártam ezt a várost, így erről részletesen nem írok most. Akit érdekel Novi Sad belvárosa, az az alábbi linken részletesebben is olvashat róla.

Este nyolc óra után futott be a vonatunk Szabadka felől, ami tovább indult Bar felé. A vonaton vegyesen találhatók a szerb és a montenegrói vasúttársaság személykocsijai. Sajnos általában ezek a kocsik kissé lepukkantak, kívülről elég durván hat a szétgraffitizett külsejük. Belülről sem épp a legjobb állapotú fekvőhelyes kocsit sikerült kifognunk a leúton, az egyik WC büdös volt, a másiknak a plafonjából meg ömlött a víz. De hát a Balkánon vagyunk, ezen szinte meg se lepődünk 😀 Viszont igazából azt tudja ez a kocsi amit feltétlenül tudnia kell: vízszintes pózban tudsz utazni, és aludni is tudsz egyet. Inkább egy trotty balkáni kocsiban alszok párnával, takaróval, mint egy akármilyen fullos buszban szenvedjek végig ülve. De most őszintén!

Élvezd az utat és a friss levegőt!

Az út kalandosan telt, volt itt éjszakai felébresztés, helyekkel variálás minden, de reggel azért szerencsére mindenki kipihenten kelt. Nem volt más hátra, mint elő a kempinggázt, és lássunk neki balkáni módra főzőcskézni a vonaton. Hamarosan pedig már az egész folyosót átjárta a frissen főtt kávé illata. A kocsikísérőt ez nem zavarta, ránk se hederített. Lehetséges, hogy fel sem tűnt neki a kávéillat, a folyosón ugyanis szinte minden utas az ablakban lógva cigarettázott.

Vonattal a felhők között

És ami miatt a legjobb választás a vonat: maga a táj, amit ilyen szemszögből sehogy másképp nem láthatsz! Lélegzetelállító magasságokban halad a vonatunk, néhol már a felhőkkel egy magasságban. Az útból hátralévő közel négy óra itt már fel sem tűnik, olyan jól elbámészkodik az ember. Így tett kis csapatom is.


Magashegyi tájakon, sziklák között utazunk!

Bar állomására érkezve már ott várt minket a transzferbusz. Ahogy a vonat az állomás peronja mellett gurult, szerencsére sikerült kiszúrni a kisbuszt és a sofőrünket. Leszálltunk a vonatról, irány a csomagokkal a kisbusz. Szerencsére mindenkinek kényelmes helye volt, így az Ulcinjig tartó további út jó hangulatban telt. A busz gyönyörű úton haladt, a hidakról a tenger is látszódott. A hangulatot csak fokozta az eredeti balkáni muzsika, amit a buszos játszott. Élvezetes volt még a transzferbuszon történő utazás is.


Bar vasútállomáson, Transzfer bá busza mellett 😀

Nagyjából negyven perces utazás után meg is érkeztünk Ulcinjba. A szállásunk nem az óvárosban, hanem a Velika Plaza környékén volt. A Velika Plaza egy óriási, több mint 10km-es homokos, lassan mélyülő strandszakasz. Ha valaki kisgyermekkel tervez Montenegróba utazni, akkor ajánlanám ezt a környéket. A szállásunkat elfoglaltuk, majd mindenki pihent egy kicsit. Az Apartments Perezaj nevű szálláson szálltunk meg, nagyon nagyon kedvező áron. Természetesen ezáltal ez nem is egy ötcsillagos szálloda színvonalú szállás, de a célnak megfelelt: kulturált körülmények között tölthettük azokat az órákat, amelyeket nem a környék felfedezésével töltöttük. Viszont ami nagy pozitívuk ezzel az apartmannal, hogy a szállásadó (Ilir) mindenben segítségünkre volt, és magyarul is tökéletesen beszélt. Bármilyen kérdésünk volt, szívélyesen segített nekünk. Szóval ha valaki nem beszél angolul, de vonzza az ország, akkor érdemes felkeresni ezt a szállást. Az épület udvarán egyébként grillezési lehetőség is adott. (Vacsorára mi is beterveztünk egy jó kis közös csapatépítő sütögetést. Nagyon jó kis este volt az!)

Szállásunk, a Perezaj Apartments

A szállás környékén látszik, hogy igazából miért is olcsó ez a környék: most áll kiépítés alatt. Pár év, és hihetetlenül ki fog épülni itt minden, dinamikus a fejlődés. A szállástól kb. 10-15 perces sétára található egy Voli (szupermarket), így mindent beszerezhettek. Számos étterem és pékség is található a környéken, így az étteremben történő étkezésekre is lehetőség adódik. Nekem személyes kedvencem a punjena pljeskavica volt, ami igazából olyan, mintha egy hamburger húspogácsa közepébe sajtot tettek volna. Mondani sem kell, hogy finom. Érdemes még elfogyasztani pár húsos bureket vagy baklavát is, mindkettő nagyon átadja a balkáni hangulatot. Nem messze volt egy vidámpark is, így az éjszakai szórakozás is megoldott.

A szállás környéke, látszik, hogy most épül ki minden!

Miután pihentünk egy jót az utazás után, irány a tengerpart. A víz hőfoka itt nagyon kellemes, a tenger sekély, lassan mélyül. Ismét egy ok, hogy miért érdemes ide gyerekekkel is ellátogatni. A strand környékén számos árus is található, illetve a szokásos fánkárusokkal, napszemüvegesekkel is találkozhatunk.


A végtelenbe nyúló homokos tengerpart

Ha Ulcinj környékén nyaraltok, akkor az Óvárost semmiféleképpen sem hagyjátok ki. Mi kisbusszal, csoportosan mentünk be az Óvárosba. (Figyelni kell azonban arra, hogy este már nem lehet kocsival behajtani egy bizonyos szakasztól!) Közvetlenül a tengerparton található, egy délutáni programnak tökéletes. Található itt több mecset is, igazi keleti hangulatot kölcsönözve a városnak. Miután körbesétáltuk a tengerparton fekvő részét a városnak, felmentünk a várba. A strand felől egy lépcsősoron lehet legkönnyebben megközelíteni a várat, egy kellemes tíz-tizenöt perces lépcsőzéssel. Maga a vár csodálatos, igazi mediterrán kisváros képét mutatja. Szűk utcák, kőből épült házak, gyönyörű volt.


A mecset belseje

Hangulatos utcákon barangolva

A várban van egy múzeum is, érdemes bemenni, megtekinteni Ulcinj történetét. Egy néprajzi múzeumi rész is található itt, egész jót lehet barangolni, egy-két óra alatt végigérhetünk rajta. Azoknak akiket a múzeumi rész nem érdekel, szintúgy érdemes lehet bemenni, ugyanis a várból gyönyörű a kilátás, szép fotókat tudtok itt készíteni. Ráadásul számos, pazar panorámával rendelkező étterem is található erre, így étkezi lehetőség is bőven akad. Természetesen kissé magasabb árakon, mint a tengerparton vagy a városban. Érdemes úgy menni, hogy a naplementét meg tudjuk figyelni a várból. Mi is így terveztük, de az időjárás nem. Természetesen egyedül akkor volt felhős az idő, amikor nem kellett volna…

Csodás kilátás a jutalom!

A nyaralás során még egy közös kirándulásra mentünk, a további időben a strandolásé és a pihenésé volt a főszerep. Közösen elutaztunk egy korábban már meglátogatott helyre, Petrovacra. A település Ulcinjtól nagyjából egy órás buszozásra volt, ahová természetesen a már jól bevált kisbuszunkkal indultunk. Bar környékén kicsit lassú a haladás, de nem vészes. Kárpótol cserébe a gyönyörű táj, a tengerparti útvonal. Megérkezés után a csapatunk kettévált, egy része Petrovacon maradt sétálni és strandolni, a másik része pedig hajókirándulásra indult Budvába. Petrovacról ugyanis könnyen eljuthatunk a környező tengerparti városokba, számos kirándulóhajó útbaejti ugyanis a várost. Akár még a Sveti Stefan félszigetet is megtekinthetjük.

A montenegrói tengerpart egyik kevésbé ismert gyöngyszeme

Egyszerűen csodálatos!

Én a csapat “ittmaradós” felében voltam most, így körbejártuk ezt a gyönyörű városkát, vásároltunk, kajáltunk. Később a tengerpartra is lementünk fürödni egy jót, ugyanis ezen a napon kissé szeles volt az időjárás, így a tenger is jobban hullámzott. Nagyon jól esett a nagy melegben a hűsítő tengerben ugrálni a hullámokban mint egy ötéves 😀 Délután pedig jött értünk a kisbusz, majd visszamentünk a szállásra.

Most mondd, hogy nem kívánkozol itt a vízbe! 🙂

Mostani nyaralásunkban más közös program nem szerepelt, csak azokra mentünk el így közösen, amire mindenki akart menni. A további időben mindenki “azt csinált amit akart”. Idén én úgy döntöttem, hogy ezt az időt pihenésre és lazulásra használom fel, így ezeken a napokon kívül csak élveztem a jól megérdemelt szabadságomat.

A hazaútról így a végére csak annyit írnék, hogy még így az ötödik montenegrói vonatos utazásom után is ugyanolyan gyönyörű és érdekes volt számomra a táj, mint azok részére akik először látják. Mindenféleképpen lesz hatodik út is, bár lehet nem a tengerpartra, hanem egy jó kis hegyi barangolásra nevezek be majd legközelebb. Majd idővel kiderül.

A lehúzható ablak a hazaúton is király 😀

Szerencsére a csapatom is elégedetten és kipihenten ért vissza a nyaralásról, reklamációt szerencsére senkitől sem hallottam. “Öntesztelésnek” teljesen jó volt ez az út, már bátran ki merem jelenteni, hogy legközelebb is bele merek vágni egy ilyen kis csoportos kirándulásnak.

Ha pedig nincs kedved kihajolni, akkor kártyázz, társasozz, szórakozz 🙂

Végezetül pedig: kedvet kaptál vonattal útra kelni, kíváncsi vagy mennyibe kerülhet egy ilyen utazás, nyaralás illetve szeretnétek ugyanígy Ulcinjba (vagy bárhova) menni? Csak pár főről lenne szó, vagy csoportos kirándulást (akár osztálykirándulást) terveztek?  Ide vagy akár máshova? Vonattal? Európában? Akkor írjatok nyugodtan, akár facebookon akár e-mailben, nagyon szívesen segítek megszervezni utazásotokat! 🙂