Colmar, a francia csodaváros

Még 2019. októberében kitaláltam, hogy az én kedves húgomat meglepném karácsonyra egy jó kis kirándulással. Hová is menjünk? Kicsit “extrémebb” vonatos utazásra gondoltam, mint mondjuk Prága, Pozsony vagy Bécs. Miért is ne mehetnénk messzebbre? Jó szervezéssel tökéletes út lehet belőle, még ha messzebbre is megyünk.

Netes összevissza barangolásomnak köszönhetően találtam rá Colmar városára. Addig a pontig nem is ismertem, viszont azonnal beleszerettem. Na ide megyünk majd! A kérdés már csak az volt, mikor menjünk? Mivel Svájcon keresztül terveztük a vonatutat, így a tél adta magát, februárban utaztunk. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy még a koronavírus téma előtt le tudtuk az utazást. Bár akkor már jelen volt Európában, viszont nem volt még komolyan véve, nem volt rengeteg a beteg, sőt akkor még a jegyeket sem lehetett visszatéríteni, így útra keltünk. Utólag átgondolva, milyen jól tettük, azóta sem tudtuk volna megnézni azt a csoda helyet!

Az utazás előtt

Budapestről a Wiener Walzer EuroNight vonattal utaztunk, hálókocsiban, két fős fülkében. Az utazás előtt nem sokkal derült ki, hogy Münchenbe tartó barátaink jegye teljesen véletlenül ugyanazon napra, ugyanarra a vonatra szól. Csak természetesen ők másik kocsiban utaztak. A Budapestről induló vonat ugyanis visz Münchenbe tartó kocsikat is.

Szóval akkor megbeszéltük, találkozó a Keletinél, hogy az indulás előtti 30-40 percet töltsük el közösen az üzleti váróban, ha már jár a hálókocsijegy mellé a lehetőség. Nem volt egy nagy durranás a MÁV-Start üzleti várója, közel sincs az ÖBB Wien Hauptbahnhofi váróterméhez képest. Egy üzleti váró azért többet is nyújthatna mint az ingyen croissant és az ingyen ropi (a milánói utamról készült videóban látható a bécsi váró, ég és föld a kettő…). Most, hogy pandémiás időszak van, és felújítás alatt áll az üzleti váró, kíváncsian várom a végeredményt, mind a szolgáltatás mind a dizájn terén, reméljük nagyot villant az Utasellátó!

UPDATE: Utazásunk óta eltelt pár év, az Üzleti váróterem azóta már megújult belső térrel, upgradelt szolgáltatásokkal vár titeket. Többek közölt finom szendvicsek, frissen sült croissant, ízletes kávék találhatóak az ingyenes kínálatban, de a fizetős rész is bőséges. Szerintem így már bőven lekörözi az ÖBB bécsi business váróját!

A vonatról

Szóval akkor szálljunk vonatra. Megkerestük a kocsinkat, itt búcsút vettünk barátainktól, akik még jó pár kocsival arrébb szálltak fel, a müncheni vonatrészbe. Megbeszéltük, hogy búcsúnk nem végleges, a menetjegy ellenőrzés után “meglátogatjuk őket”, és társasozunk egy jót még elalvás előtt.

A fülkénk tiszta volt, kifogásolhatatlan állapotban várta az utasokat a szolgáltató. A MÁV-Start Spanyolországból származó 1994-es kocsijai a hálókocsi flotta legújabb büszkeségei. Igen, 1994-es, de legújabb. A kocsik láthatóan jól állják sarukat, róják a köröket, teljesítik feladatukat. Futásuk csendes, kényelmesek, jót lehet rajtuk aludni. Légkondícionáltak, a hőfok fülkénként szabályozható. Felszálláskor az utas kap egy kis kedvességet is, narancslé, piskótaszelet és ásványvíz várja a fülkébe bekészítve, valamint frissen mosott törölköző és szappan is. Ezek alapján kifogásolhatatlan(nak tűnik) a szolgáltatás.

Azonban innen jönnek a gondok. A honlapon ebben az időben a vasúttársaság hirdette, hogy “….egy közös zuhanyzó helyiség is utasaink rendelkezésére áll.”. Ezzel csak az a gond, hogy a zuhanyzó ugyan állt, de közel sem rendelkezésre. A személyzet sajnálattal közölte (ezen az utunkon is), hogy sajnos a zuhanyzó nem működik. Valamint panaszolta, hogy a szolgálati fülke, amiben ő tartózkodna eső esetén beázik. Nem is értem, hogy egy ilyen, viszonylag fiatal, alapjában korszerű kocsiparkot miért kellett hagyni ennyire leamortizálódni? Viszont öröm látni, hogy azóta a folyamat “megfordulni látszik”, a flotta járművei jelentősen megújulnak közben, valamint használt de jó állapotú hálókocsik beszerzésével is fiatalodik jelenleg a járműpark. Remélhetőleg a pandémia elmúltával megújúlultan állnak majd forgalomba.

Összességében a MÁV-Start ezen az úton a megszokott közepes színvonalat hozta. A kocsifelújításnak és a járműbeszerzésnek köszönhetően pedig reméljük, hogy hamarosan az ÖBB Nightjetekhez hasonló színvonalú éjszakai vasúti személyszállítási szolgáltatást tudnak majd nyújtani. Mindezek ellenére a színvonal azért elfogadható volt, az előzőekkel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem szabad hagyni, hogy elmenjen mellette az idő. Igen is szükség van a folyamatos és színvonalas karbantartásra, a szolgáltatás jelenkori igényeket kielégítő fejlesztésére, hogy továbbra is vonzó alternatíva maradjon.

UPDATE: Szerencsére utunk óta ezeket a hálókocsikat felújították, megújult, új arculatos belső és külső térrel várja a vonat az utasokat. A fülkék mágneskártyás zárat kaptak, így akkor sincs gond ha elhagynánk a fülkénket pl. WC-re menet. Sajnos viszont tapasztaltam olyat, hogy ez a mágneskártyás zár nem mindig működik..

A vonaton kapott reggeli is fejlődött, már nem a korábban megszokott narancslé, csomagolt szendvics, gagyi porkávé kombót kapja az utas. Menülapról választhatsz, hét tetszőleges tételt, kicsit túltolva mondhatjuk, hogy “nyomtatott svédasztal”. 😀

Összességében szerencsére pozitív irányba változott a szolgáltatás, kulturáltabb körülmények között utazhatunk, és bőségesebb ellátásban van részünk, mint korábban. Maradjon is így, fejlődjön még tovább, az irány szuper!

Következő megálló: Zürich HB

Vonatunk Zürichig ment, itt át kellett szállnunk. Összességében véve nagyon jót aludtunk, kellemes utunk volt. Csendben haladtunk éjszaka, és mivel jó a pálya ezért a vonat sem rázkódott össze-vissza. Nem hiába, csak Nyugat-Európában vagyunk azért. Reggel kedvesen üdvözölt minket a kocsikísérő, és meg is hozta szendvicseinket, a kávét és a narancslevet, felszolgálta a reggelinket. Nagyon kedves, elkötelezett kocsikísérő volt, látszott, hogy szereti a munkáját.

Zürichben most nem töltöttünk el sok időt, elvégre is mindösszesen egy napos városnézésre jöttünk, úgyhogy indultunk is tovább: belföldi, svájci InterCity vonattal, Genf városába. Természetesen vonatunk, mint a svájci óra, olyan pontos volt végig, így a Genfben rendelkezésre álló pár perc alatt simán megtaláltuk a Strassbourg-ig közlekedő vonatot, amivel Colmar-ig utaztunk. Vicces helyzet volt, mert a rövid csatlakozás izgalmaitól elsőnek észre sem vettük, hogy a vonatunk kint van a p.csában, meg kellett kerülni az állomást, hogy megtaláljuk a kitudjahanyadik vágányról induló vonatot.

A vonat öregebb, francia személykocsikból állt, melyek nagyon kényelmesek voltak. És annak ellenére, hogy nem TGV-vel mentünk (az drágább lett volna), a vonatunk 200-zal száguldott Colmar felé. Meglepett, hogy ezek az öreg kocsik alkalmasak erre a tempóra, de hát igen, az a fránya karbantartás megteszi hatását 🙂

Gare de Colmar, megérkeztünk

11 óra után pedig megérkeztünk a várva-várt városba. Az állomás rendezett, tiszta volt és wifi is van, ingyen. De nem ültünk le netezgetni, hanem azonnal indultunk is a város felfedezésére. Maga az óváros szerencsére nincsen messze a vasútállomástól, egy kellemes séta keretében fel is kereshető. Mi is így tettünk, gyalogosan indultunk felfedezni.

A Belváros csodás hangulatot áraszt magából. Ahogy sétálsz a több száz éves, fakeretes házak között, az leírhatatlan érzés, szinte megelevenedik a történelem. Városnéző sétánk során felkerestük a Szent Martin templomot, valamint hangulatosabbnál hangulatosabb kisutcákban sétálgattunk. Felkerestük a város “Kis Velence” névre hallgató részét, ami egy kis csatorna partján található, így idézi meg az olasz város hangulatát. A csatornán csónakázni is lehet, nagyon hangulatos és megfizethető program. 10-15€ volt akkor egy hajós kirándulás ára. Mi inkább a gyalogos városnézést választottuk.

A városban sétálgatva felfedezhetjük, hogy számos cukrászda hívogatja a látogatókat. Ha édesszájú vagy, érdemes betérni egyikbe egy-két finomságért!

Ami kimaradt a kirándulásból, az a new york-i Szabadság szobor kicsinyített mása. Ugyanis sajnos elég béna módon, de már a hazafelé vonaton olvasgatva találtunk rá erre a nevezetességre 😀 Ti ha mentek, ne hagyjátok ki!

A városról készített képeket pedig itt, a galériában tudjátok alaposan átnézegetni. 🙂

A hazaútról

Colmar igazából egy tökéletes “egynapos város” teljesen jól be tudtuk barangolni egyetlen nap alatt. Kora este indultunk vissza Zürichbe, az éjszakai vonathoz. Hazafelé is hálókocsiban utaztunk, így teljesen kipihenten érkeztünk meg Budapestre, másnap reggel 9:00 után.

Az árakról

A mi esetünkben a kirándulás 208€-ba került fejenként oda-vissza, azonban ha enged az ember a kényelemből, és ülőhelyes kocsin utazik, akkor már akár 88€-ból is megjárhatja vonattal Colmar-t, oda-vissza. Viszont ha már a vonatot választod, akkor érdemes legalább a fekvőhelyes kocsit választani, amikor is legolcsóbban 128€-ból oldhatod meg a kirándulást. Nem rossz ugye? Érdemes elgondolkodni ilyen kisebb városba történő kirándulások esetében is az éjszakai vonatos utazásról. Ilyen helyekre amúgy sem megy közvetlenül repülő, tehát ígyis-úgyis valami egyéb járgánnyal is utaznod kell. Ráadásul emiatt ilyen rövid hétvégi kirándulásnak csak vonattal tudod kényelmesen megcsinálni. Mivel szállásköltség nincs, így még ha a jegy esetleg drágább is lenne, összességében emiatt még így is versenyképesre jön ki az összeg, ha jól átgondolod! 🙂

UPDATE: Ha elutaznál Colmar-ba, akkor a Budapest-Zürich éjszakai vonatra legolcsóbban 29,9 €-ért már kaphatsz jegyet, a Zürich-Colmar jegy pedig irányonként 25 €-tól kapható. Legolcsóbban így 109,8 €-ból tudható le az utazás fejenként. Ha hálókocsiban utaznál, kétfős fülkében akkor az oda-vissza úti ár 229,8 €-ból hozható ki. Jegyeket a Budapest-Zürich szakaszra a jegy.mav.hu oldalon, a Zürich-Colmar szakaszra pedig az sbb.ch oldalon tudsz vásárolni.