Szardíniai álomnyaralás vonattal, hajóval
Miért pont Szardínia?
Aki követi az oldalamat az láthatta már, hogy mindig szeretünk belevágni olyan kalandba, amire más „normális” ember nem feltétlen vállalkozna. Szerencsére a család is vevő ezekre az izgalmas utazásokra. Így esett a választás 2024-ben Szardíniára. Miért pont erre a szigetre? Szicíliába már elvonatoztunk, megvolt Korzika is, így maradt hát Szardínia, mint az egyik ismert földközi-tengeri, jól ismert sziget. És hát ki ne lenne vevő egy olaszországi barangolásra?
Vonatra fel!
Utunkat kivételesen nem az államvasúttal kezdtük, nem az (akkor még) MÁV-Start vonatával, és nem is a DB-ÖBB-MÁV-Start közösen üzemeltetett RailjetXpress járatával utaztunk, hanem a Regiojet vonatát választottuk a Bécsig tartó utazáshoz. Ha nyomon követed kalandjainkat, akkor tudhatod, hogy mindig igyekszünk a legmagasabb választható osztályon, de mégis azért elfogadható áron utazni, így természetesen a Regiojet vonatán is a Business osztályt választottuk. Kényelmes négyfős fülkékben, jegyárban foglalt pezsgővel, kávéval utazhattunk. Hát már hogyan máshogy indítsd a nyaralást, mint úgy, hogy koccintotok egyet az útra? Mi ezt meg is tettük!
Másik előnye volt a Regiojet vonatnak, hogy a jegyárban foglalt kínálaton felül a fizetős ajánlat is piszokmód megérte. Épphogy ezer forint feletti főételek, kétszáz forint alatti sütemények voltak az árlapon, és a cseh sör is a bolti árak alatt volt. Ezek után természetesen jóllakottan érkeztünk meg Bécsbe a vonatút végére.
Bécsi városnézés
Bécsbe érkezve egy városnéző sétára mentünk. Szerencsére a bécsi tömegközlekedésre jó áron lehet napijegyet váltani, így a sétát egy-két metrózással, villamossal megszakítva igazán időgazdaságosan oldhattuk meg. Nem hagytuk ki a kötelező látnivalókat, jártunk a Schönbrunnban, sétáltunk egy jót a kastélykertben, csodás napsütésben pihentünk egy jót a szökőkútnál.
Kilátogattunk az üzleti negyedbe, hogy a felhőkarcoló csúcsáról tekinthessük meg a városi panorámát. Sajnos nem lehetett felmenni, már nem látogatható a kilátó, csak ha egy meglehetősen borsos árú étteremben fogyasztasz, ugyanis az van a tetőn. Így hát úgy döntöttünk, hogy a közeli Duna tornyot tekintjük meg, oda ugyanis fel lehet menni. Közben sétáltunk egy jót a Donauparkban, ahol a kis parkvasutat is megtekinthettük.
Felmentünk a toronyba, ahonnan gyönyörű panoráma tárult a városra, megérte jegyet váltani. Ha Bécsben jártok, szerintem érdemes felmenni, ha csak nem féltek a magasban. Valamilyen okból kifolyólag nagyon szeretem az utcanévtáblákat, külön megörültem, hogy a szuvenirshopban lehetett ilyet venni, Donauturm felirattal, így vettem egy ilyen FÉM táblát. Ennek később még szerepe lesz.
Miután megtekintettük a parkot és a tornyot, utána a belvárosba mentünk, már igen csak éhesen, így első dolgunk volt, hogy keressünk egy jó éttermet, és elfogyasszunk egy finom bécsi szeletet. Szerencsére nem épp egy ritka fogást kerestünk, így tudtunk válogatni a különböző helyek közül. Az ebéd után pedig a bécsi belvárosban sétáltunk, megtekintettük a kihagyhatatlan hagyományos bécsi látnivalókat, mint a Hofburg vagy a városháza.
A városnéző séta után a Hauptbahnhofra mentünk, villamossal, hogy a felszínen nézelődhessünk továbbra is, amíg a vonathoz megyünk. Csomagjaink felvétele után pedig az ÖBB Lounge-ban várakoztunk az éjszakai vonat indulásáig, ahol térítésmentesen fogyaszthattunk. Jól esett megpihenni a nap végére.
Utazás Livornóba
Bécsből a La Speziába közlekedő Nightjet vonattal utaztunk, hálókocsiban, kétfős zuhanyzós hálófülkékben. Bár drágább, mint a hagyományos hálófülke, de mindig ezt választjuk, ha lehetséges, nincs is ugyanis jobb dolog annál, ha az ember nyugodtan kényelmesen lezuhanyozhat egy fárasztó nap után, és ezt nem egy közös használatú fürdőben teheti meg, hanem a fülkéhez tartozó, külön kis kvázi „fürdőszobában”. A zuhanyzón kívül ugyanis saját WC is tartozik a fülkéhez.
A kocsi nagyon kényelmes, csendes futású volt, az ágynemű pedig puha és friss. A vonat a Semmeringi vasútvonalon haladt keresztül, amely a világörökség részét képzi. Számtalan alagúton, hídon, viadukton keresztül kanyargott vonatunk, miközben egyre feljebb kúszott az osztrák Alpokban. Méltó lezárása volt a napnak, és kitűnő indítása egy olaszországi utazásnak.
Másnap reggel ébredés után az utaskísérő felszolgálta a reggelinket, mely a jegyár részét képzi. Előző este kell kiválasztani, hogy a menülapon felsorolt tételek közül melyik hat az, amit reggelire szeretnél. Zsemle, felvágottak, édes és sós krémek, lekvárok, sajtok, gyümölcslevek és meleg italok közül választhattok.
A reggeli elfogyasztása után összepakolásztunk, készülődtünk az érkezéshez, La Speziába jóllakottan érkeztünk.
Cinque Terre, La Spezia, barangolás, séta
La Speziában leraktuk csomagjainkat, és a közeli Riomaggiore településre látogattunk. Ez a tengerparton fekvő csodálatos kisváros már önmagában is megért volna egy utazást, de így, hogy egy még nagyobb kaland részét képzi, tökéletes egynapos programnak bizonyult!
Csodálatos, hangulatos hegyi utcák, tipikus olasz házak között sétálgattunk. Természetesen a legjobb volt egy finom olasz fagylalttal hűsíteni magunkat a forró mediterrán napsütésben. Megtekintettük a kisváros nevezetességeit, a San Giovanni Battista templomot, valamint a Riomaggiore várat is
Ezek után kilátogattunk a tengerpartra, ahonnan képeslapra illő képeket tudtunk készíteni erről a nagyszerű településről. A tenger gyönyörű kék színben pompázott, a színes házak pedig teljesen visszaadták az életérzést, amit a városban megtapasztalhat az ember.
A tengerparton húzódik a Via dell’Amore sétány, ahol Manaroláig terveztünk sétálni. Tervünket azonban felülírta az élet, sajnos a sétány felújítás miatt le volt zárva, így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk La Speziába a csomagokért. Innen a Frecciabianca vonattal, az egyik olasz nagysebességű vonattal utaztunk Livornóba. Miután csomagjainkat átvettük, Livornóba utaztunk, ahonnan este a hajónk indult tovább Szardíniába.
Livornóban úgy döntöttünk, hogy kicsit nézelődjünk még a városban, a hajó indulása előtt. Mivel az idő itt már nem volt olyan bő, így az út felét busszal tettük meg, tipikus olaszos dinamikával száguldoztunk a körforgalmakban, kanyarokban. A Venezia Nuova városrészig utaztunk buszunkkal, innen gyalog tettük meg az út további részét a kikötőig.
A városrész nagyon hangulatos, tényleg kicsit Velencére hajaz. Csatornák közt, hidakon át sétáltunk, a Fortezza Nuova erőd mellett a kikötőig, és bár a csomagjainkat itt már magunkkal vittük, mégis egy jó kis program volt ez, mielőtt a kikötőbe értünk volna.
Hajóra fel!
A kikötőktől valahogy mindig izgulni kezdek. Viszonylag új és idegen terep, így nem feltétlen közlekedek hatalmas magabiztossággal egy-egy random európai kikötőben. Livornóban sem volt ez másképpen. A folyamatot az sem könnyítette meg, hogy az angol nyelvtudás nem túl népszerű, így kézzel lábbal angolul olaszul érdeklődtünk, hogy mégis akkor oké, hogy ez itt a kapu, de innen hova tovább. Hosszú sétát követően aztán végül bejutottunk a kikötőbe, és átjutottunk az ellenőrzésen is.
Hajóúton Szardíniába
Ezek után már végre a kikötőben voltunk hivatalosan is, és nem volt más, mint várni a hajóra. A kikötőben számos lehetőség adott az idő elütésére, különféle boltokban nézelődhet, vásárolhat, étterembe ülhet be az utazó a várakozás ideje alatt.
Miután letelt a várakozás végre felszállhattunk a hajónkra, és elfoglalhattuk fülkéinket. Kétfős, saját fürdős fülkékben utaztunk, a Corsicaferries cég járatán, amivel két éve Korzikára is utaztunk. Becsekkolás után megkaptuk mágneskártyáinkat, majd a csomagokat leraktuk a szobákba, és a hajó tetején lévő kilátóteraszra (Observation deck) mentünk, hogy várjuk az indulást. Egy-egy koktéllal koccintottunk az útra, irány Szardínia!
Mivel szüleinknek születésnapja volt (2 anyuka és 1 apuka született majdnem ugyanazon a napon), így úgy döntöttünk, hogy a hajó egyik éttermében szülinap vacsorát tartunk. Szerencsére sokan nem voltak, így könnyen találtunk helyet. Angolul alig beszélő személyzet jött felvenni a rendelést, mindenki választott valamit az étlapról, Volt amit nem is értettünk, hogy ugyan mi lehet, de rendeltünk, többé kevésbé sikerült is eltalálni amit szerettünk volna, de volt aki belenyúlt pont olyan ételbe, ami végülis sose lesz a kedvence. De a vacsora nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettünk közben.
A vacsorát követően visszamentünk a fülkékbe, mindenkinek jól esett a pihenés, egy ilyen kalandos nap után főleg ránk fért.
Érkezés Golfo Aranciba
Ébredést követően reggelizni indultunk a hajón. Az egyik étterembe bementünk, amelyik kínálata leginkább szimpatikus volt. Számos friss pékáru, gyümölcsök, felvágottak, sajtok, tojásétel és miegymás közül válogathattunk. Nagyon jó volt úgy reggelizni, hogy a háttérben már láttuk Szardínia partjait.
Szardínia mellett korábban Korzikát is felfedeztük! Érdekel hogyan? Katt régebbi cikkünkre!
A reggelit követően visszamentünk a fülkénkbe, hogy összepakoljunk és készülődjünk a kikötéshez, és kimondhassuk: megérkeztünk.
Golfo Aranci kikötője pici, könnyen el lehetett ott igazodni. Szerencsére a szállásunk – és maga a városka központja – sem volt túl messze, így gyalogosan mentünk, nem kellett sem taxizni, sem tömegközlekedni. Közben végigsétáltunk a városka tengerparti sétányán, már-már szinte előre kinéztük, melyik nap hol eszünk majd (igen, szeretünk enni).
A szállás elfoglalása
A szállásunk a tengerparton volt, egy igazán hangulatos, tengerparti kicsi szállodában, a Hotel Tabby-ban. A szállást a Booking.com-on foglaltuk, és már első látszatra is átjött, hogy igazán megfelelő szállásunk lesz az elkövetkezendő napokra. Meglehetősen korán, valamivel reggel 9 előtt érkeztünk, így a szobákat még nem lehetett elfoglalni. Ennek ellenére a tulajdonosok mindent megtettek, hogy egy szobát gyorsan elfoglalhassunk, és oda lepakolhassunk. Különleges hangulata volt a szobáknak, mindegyik más-más színvilággal, más hangulattal rendelkezett, egyedi hangulatot kölcsönözve ezáltal az itt tartózkodásnak. A szálláson egyik kedvenc „spot-om” volt a recepció előtt, a bejáratnál magasodó hatalmas fikusz. Itthon jól ismert szobanövény, de a mediterráneumban hatalmasra megnövő kültéri fa válik belőle.
Miután a csomagokat leraktuk, egyből a tengerpartra vezetett utunk. Szerencsére ez egy meglehetősen rövid út volt, átmentünk a zebrán és már rögtön a strandon találtuk magunkat. A korai órának köszönhetően még épp csak pakolászták a napágyakat, egyengették a homokot, hogy a nyaralók hamarosan a legnagyobb kényelembe érkezhessenek. Addig összebarátkoztam egy kedves macskával, aki szívesen pózolt a kamerának.
A parton sétálva vettük észre, hogy a vízben rengeteg „rózsaszín izé” lebeg. Ó a francba, ez rohadt sok medúza, így fogunk itt nyaralni? Gondoltam. De szerencsére egy helyi ember megnyugtatott, hogy csak az előző napi nagy szélvihar miatt vannak itt ezek a zselé-lények, hamarosan eltűnnek. Szerencsére igaza lett, a további napokban eggyel sem találkoztunk. Arra viszont jó volt, hogy a partrávetett példányok közül párat szemügyre vehettünk, hogy milyen is nagyon közelről egy medúza.
Miután a szobánk készen lett, át is vettük. Mindegyikben volt saját fürdőszoba, kényelmes ágy és egy hűtő-minibár is a vendégek rendelkezésére állt. Természetesen egy AperolSpritz-cel meg is nyitottuk a pihenést, mielőtt immáron fürdőruhában a strand felé vettük az irányt. Az első napunk pedig a strandolással, pihenéssel telt, tökéletes időben. A víz gyönyörű volt, kék és kristálytiszta, így a víz alatti fotózásnak is hódolhattam, búvárkodás közben.
A cikk folytatásában pedig hamarosan megtudhatjátok, hogy Szardíniában hogyan töltöttük napjainkat, miket fedeztünk fel, tartsatok velünk további kalandjainkért! De addig is fedezzétek fel velünk Szicíliát, ezt a szigetet is szétvonatoztuk már! 🙂 További tengerparti kalandjainkért kattints IDE.
Facebook Kommentek