Kulináris kalandozások Gasztronával

Megszokhattátok, hogy mindig ilyen-olyan vonatos témáról írok ezen az oldalon, viszont néha egyéb témákba, különlegességekbe is szívesen bevezetlek titeket. Szalonkocsi rovatunk vendége volt egy nagyon kedves ismerősöm, az ő tevékenységét szeretném bemutatni. Budapesti barangolásaim során gyakran kérek tőle tanácsot, hogy milyen éttermet ajánlott felkeresni, hová érdemes beülni egy felejthetetlen reggelire vagy ebédre. Ha főzés során tanácsra van szükségem, vagy valamilyen izgalmas fűszer vagy alapanyag beszerzésével kapcsolatban merül fel kérdésem, akkor is számíthatok rá. Egy közös utazásunk során elbeszélgettem vele a számomra igencsak izgalmas és nagyra becsült munkásságáról.

Bár én jól ismerlek, azért kérlek mutatkozz be röviden, mit tudhatunk rólad?

Kriszti vagyok, Gasztrona néven követhetitek kulináris kalandozásaimat az Instagramon. Szenvedélyem a gasztronómia, és hogy átadjam ezt az érzést másoknak is.

Érdekesen hangzik a Gasztrona név. Ez honnan jött?

Az egyik fele nyilván a gasztronómiából. A „rona” pedig a vezetéknevem első, és a keresztnevem utolsó szótagja. Sokáig ez volt az e-mail címemben is.

A szenvedély átadását már érzem magamon, szóval ez szerintem jól sikerül. De pontosan mivel foglalkozik az Instagram oldalad?

Tulajdonképpen mindennel, ami gasztronómia. Oldalamon nem csupán saját fejlesztésű recepteket osztok meg, azt is elárulom, mit hol vásároltam, hol lehet finom/érdekes/ritka/különleges dolgokat kapni, vagy hol van valamilyen jó kis akció. Mik a kedvenc üzleteim, piacaim. Hol lehet a legjobb foodstyling/tálalási kellékeket beszerezni. De azt is elmesélem, honnan és milyen ételt rendeltem, vagy éppen milyen tapasztalataim vannak, amikor bisztrókban, éttermekben járok. Régebben, amikor még a blogomra írtam cikkeket, hosszabb, részletesebb étteremkritikákat is írtam. Nagyon szerettem, és nagyon szívesen is írnék még, csak a blog elérése elég alacsony volt, az Instagram pedig nem megfelelő felület erre. 

De nem csak kóstolni szeretek, az ételek vizuális megjelenése is fontos számomra. Közel áll hozzám a foodstyling és az ételfotózás. Ebben a témában vannak könyveim, szoktam viedókat nézni, és követek néhány sikeres – külföldi – ételfotóst. Ezeket igyekszem kamatoztatni az oldalamon is. Nagyon szeretem a harmonikus ételfotókat, a szép tálalást, az igényes és változatos kellékek használatát.

Emellett érdekel a borok világa is, a Borkollégium két borszakértő tanfolyamát is elvégeztem. Ugyan ez a téma csak nagyon érintőlegesen jelenik meg az oldalamon. De szerintem ez egy varázslatos terület, imádom, ahogy egyesül benne a földrajz, a történelem, a biológia, a kémia, a gasztronómia, és ennek is megvan a maga marketingkommunikációja, ez utóbbi szintén egy fontos szakterület számomra.

• 

• 

Nem semmi, akkor te tényleg a szakértője vagy a témának. Tudom, hogy esetedben ez nem csak hobbi. Elmeséled, milyen területen dolgozol?

A munkám is kapcsolódik a gasztronómiához, egy elég speciális vendéglátási területen foglalkozom szolgáltatásfejlesztéssel, marketingkommunikációval. Sajnos a munkámban sok korláttal találkozom, így ott nem tudom a kreatív energiáim kihasználni, nem tudom a saját stílusomat megmutatni, így az Instagram oldalam ennek is az eszköze és felülete.

Kár, hogy ezt mondod, pedig az olyan jó, ha a hobbi és a hivatás összekapcsolódik. Gondolkodtál már azon, hogy esetleg a gasztronómiai tudásod, tapasztalataid “önálló úton” is kamatoztatod?

Minden vágyam egy lakásétterem, vagy egy kis bisztró, ahol “testközelből” átadhatom az ételek iránt érzett lelkesedésem, és nem csupán a képeken és az írásaimon keresztül. Sajnos a jelenlegi gazdasági helyzet az ilyen álmoknak nem kedvez, így ez még várat magára. Egy foodie klub alapítása is felmerült bennem, aminek keretein belül a hasonló érdeklődésűek összejöhetnek, hogy megoszthassák egymással a gasztronómia iránti rajongásukat. Te is tapasztalhattad, hogy nagyon szeretek, és – lehet, hogy ennek kevésbé örülsz – rengeteget tudok erről a témáról beszélni. Aztán amikor belelendülök a magyarázásba, néha észbe kapok, hogy lehet, hogy ez mást nem érdekel annyira, mint engem.

Sajnos az még nem kristályosodott ki bennem, hogy pontosan mit szeretnék csinálni a gasztronómia terén, de nagyon szeretnék valamit. Már volt több „együttműködésem”, amik során termékért cserébe készítettem kreatív tartalmakat, recepteket írtam, és az ételeket stylingoltam és fotóztam is. Volt már ilyen projektem fotós hátterekkel, borokkal, bean-to-bar csokikkal, mézzel, kerámiával, süteménytésztákkal, de még húsokkal is. Nagyon szeretem az ilyen feladatokat, csak úgy dőlnek belőlem ilyenkor az ötletek. Ezt jó lenne magasabb szintre emelni, hogy pénzt is keressek vele. De addig is szívesen csinálok ilyesmit hobbiból is.

Mindig lelkes vagy a tartalomgyártásban?

Nem, sajnos a visszajelzések hiánya miatt időről-időre elveszítem a lelkesedésem és a lendületem. Amikor nagyon alacsony a tartalmaim elérése, a like-ok és kommentek száma, az eléggé el tud keseríteni. Szerintem minden tartalomgyártó számít a visszajelzésekre, arra, hogy valahogy lássa, hogy a tartalma elért a célközönséghez, és az „szerette” az adott tartalmat. Annak nagyon örülök, ha sok komment, vagy DM jön egy témában. Szeretek az emberekkel „beszélgetni” erről a témáról, szeretem, ha kérdeznek, ha segíthetek nekik.

De nagyon csalódott vagyok, ha azt látom, hogy olyan, gasztro tartalmat gyártónak, aki szerintem nem rendelkezik megfelelő tudással, felületes, nem jól fogalmaz, nem szép képeket csinál, nagyságrendekkel több követője van, mint nekem. Nem értem, nem érzem igazságosnak, és egyben el is bizonytalanít abban, hogy amit csinálok, valóban értékes és hasznos az embereknek. Pedig nagyon szeretem megosztani a gondolataimat a követőimmel a gasztronómiával kapcsolatban.

• 

• 

Ki a példaképed?

Példaképem nem nagyon van, sohasem voltam az a típus. De Mautner Zsófi (Chili&vanília) útja például inspiráló számomra, hogy egy egészen más jellegű karrierről úgy tudott a gasztronómia területére átevezni, hogy abban is nagyon sikeres lett, és olyan érdekes dolgokkal foglalkozik, amik nekem is nagyon tetszenek, és mondhatjuk, hogy a gasztronómia területén „lubickol” a „szerepében”.

Kevés gasztrobloggert követek, azok is külföldiek. Közülük nagyon tetszik például Tieghan Gerard stílusa főzés és tálalás szempontjából, ő a nagyon sikeres Half Baked Harvest oldalt csinálja, és vannak szakácskönyvei is.

És pont az interjú előtt olvastam Geiger Bianka portréját a Hype&Hyperben Kiss Norbert Ádámról. Az ő sztorija is eléggé megérintett, bár inkább – magamra tekintve – negatívan. Ő gyakorlatilag annyi idősen, mint én, már egymillió izgalmasabbnál izgalmasabb dolgot csinált a gasztronómia terén. Végtelenül kreatív, rendeteg ötlete van. És én úgy érzem, hogy hiába van meg bennem is a kreativitás, az érdeklődés, a tudás, a munka iránti alázat és elkötelezettség, én elvesztegettem az időmet, nem jutottam semmire, és már késő bármit is csinálni. És azt sem tudom, hogy ha mégis akarnék még valamit, hogy induljak el.

Én azért azt kívánom, hogy valamilyen módon érj el sikereket a gasztronómiában. Én garantáltan felkeresném azt a vendéglátó egységet, ahol a te elképzeléseid alapján működik a vendéglátás! Tényleg kitölti mindennapjaid a gasztronómia. Van ezzel kapcsolatban valamilyen mottód?

Ha mottónak nem is nevezném, de kedvenc mondásom, ami vicces módon egy konyharuhám akasztóján olvasható: “Enjoy life, it’s delicious!”

Ha már az élet élvezetéről van szó, evezzünk is könnyedebb témákra. Mi az a konyhai eszköz, ami a legkedvesebb számodra?

Van egy fehér KitchenAid robotgépem. Nagyon sokáig gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-e, de úgy voltam vele, hogy ugyan drága, de jó esetben egy életre szóló befektetés. Jó döntés volt, imádom.

Villanytűzhely vagy gáztűzhely párti vagy?

Teljes mértékben a gáztűzhely pártján vagyok. Amikor a lakásomat vettem, az volt az egyik szempont, hogy legyen bent gáz, és lehessen gáztűzhely. Nekem nagyon kell a főzéshez a láng, hogy lássam, és azonnal tudjam feljebb vagy lejjebb venni. Kicsit olyan ősemberes érzésem van ezzel kapcsolatban. Olyan, mint a tűzrakás, csak a szikráztatóval a tűzhelyet könnyebb meggyújtani. Sütőben viszont a villany az igazi, azt könnyebb szabályozni.

Milyen konyhai eszköz van még, amire különösen vágynál?

Két dolog van, ami hosszú távon a szívem vágya, bár mindkettő kültéri használatra van kitalálva, én pedig a pesti belvárosban lakom egy lakásban. De egy jó elszívóval bármi megoldható.  Szóval nagy vágyam egy Big Green Egg, egy faszenes kerti grillsütő és egy Ooni pizzakemence. A Big Green Egg magyarországi forgalmazójával majdnem összejött egy együttműködésem, írtam nekik harmincvalahány receptet, aztán mégsem sikerült összehozni a közös munkát. Ezt nagyon sajnálom. De talán egyszer még megvalósulhat.

• 

• 

Melyik ország konyhája a kedvenced? 

Az ázsiai ízek állnak hozzám a legközelebb, azon belül a vietnámi az, amit különösen szeretek. Azért is, mert van egy vietnámi barátnőm, akit az egyetemi kollégiumban ismertem meg, és ő több vietnámi étel elkészítésére megtanított. Vicces volt a megismerkedésünk, mert ők a kollégium konyhájában főztek, és mindenki fujjogott, hogy milyen büdös van, mert hát a hallé, amit használnak, elég erős szagú. Én meg kimentem és megkérdeztem, mit főznek. Aztán ott ragadtam mellettük. Ez még azelőtt volt, hogy a vietnámi büfék meg a pho leves elterjedt volna itthon. 

És mi a kedvenc vietnámi ételed? 

Nagyon szeretem a Bún chả Hanoi-t (főleg amit a Madame Pho nevű helyen csinálnak, ez grillezett sertés császár, fűszeres húspogácsa, rizstészta, saláta és zöldfűszerek és Nước chấm mártogatós), a Chả Lá Lốt – ot (bételbors levélbe csavart darált hús), a Thịt Kho – t, ami karamellizált sertés császár főtt tojással, és a nem rán nevű vietnámi tavaszi tekercset. 

Tudom, hogy szívesen kísérletezel az alapanyagokkal, és megkóstolsz érdekes dolgokat, ha adódik rá lehetőség. Én is tőled kaptam például szárított sáskát és tücsköt. Milyen különleges húsokat kóstoltál már?

Hát ezt át kell gondolnom, sok minden volt már. Kenguru, strucc, emu, fürj, kecske, bárány, birka, ló, nyúl, cápa, az általad említett sáska és tücsök. 

Amire nagyon kíváncsi vagyok, és családilag szeretnénk megkóstolni, az a svéd surströmming, egy állítólag embertelen büdös erjesztett balti-tengeri hering. De nem tudom, hogy itthon hogy/hol lehet beszerezni, hiába próbáltam utána járni, nem sikerült kiderítenem.

Azt már tudjuk, hogy a vietnámi konyhát nagyon szereted, de úgy általában mi a kedvenc ételed? Van olyasmi is, amitől különösen falra mászol?

Hát, ha a vietnámi konyhán kívül kell gondolkodni, akkor például a thai Kuetiao Tom Yum Kai leves, amiért odáig vagyok, ahogy a Parázs Presszóban készítik. De ha a magyar ételek közül kellene mondani valamit, akkor pl. a brassói nagy kedvencem, de nagyon szeretem a főzelékeket is. A legutóbbi kattanásom egy toszkán jellegű húsgolyós bableves fodros kellel. Azt úgy készítettem, hogy egy csomó receptet nézegettem, aztán megalkottam a saját verziómat. Tartalmas, nagyon ízes és egészséges is.

Amit nem bírok, az például a sóska, a piszkeszósz és a rebarbaraszósz. Ezeknek mind fura édeskés-savanyú íze van. Vagy a csontos, zsíros, cupákos, kocsonyás húsok, na, azokat sem szeretem.

Mi a kedvenc fűszered?

Ez elég nehéz kérdés, mert imádom a fűszereket, az ízeket. Úgyhogy mindig az, amit éppen az adott ételhez használok. A füstölt só, ami régi nagy felfedezésem, és nagyon gyakran használom. Azon kívül a fahéj, a szegfűszeg, egy ötféle borsból álló keverék az egyik kedvenc boltomból, az Ázsia bt.-ből (vagy Taste The World néven is ismehetik még az olvasók). Sajnos van két nagy kedvencem, aminek az eredetije csak Amerikában kapható. Az egyik a Trader Joe’s Everything but the bagel fűszerkeveréke, a másik pedig az Old bay seasoning. Az előbbiből már elfogyott az eredeti, amit Amerikából kaptam, az utóbbiból van még, de már elég régi. Mindkettő „utánzatát” lehet kapni az Ázsia bt.-nél, vagy ki lehet keverni az interneten található receptek alapján.

Receptből főzöl, vagy saját ötleteid vannak és azokból áll össze az ízek harmóniája?

Abszolút nem receptből főzök. A fejemben folyamatos kajabrainstorming van, kb. úgy érzem magam, mint egy élő receptgyártó számítógép, ha valaki betáplálja az alapanyagokat, megnyomja a gombot, én, mint egy gép, dobom ki az ötleteket, hogy mi készüljön belőlük.

Azt is szoktam mondani, hogy olyan vagyok a konyhában, mint egy őrült professzor. Keverek-kavarok, addig ízesítek, míg – szerintem – tökéletes nem lesz a végeredmény. Ha megkóstolok valamit, azt el tudom készíteni emlékezetből.

• 

• 

Mit csinálsz akkor, ha főznél valamit, és rájössz, hogy hiányzik egy eszköz, vagy összetevő? Pánikba esel és elrohansz a közértbe vagy elektronikai üzletbe beszerző körútra?

A problémamegoldó képességem, a logikám és a kreativitásom ilyenkor is jól jön. Ha nincs valami, akkor csinálok, vagy kiváltom valamivel. Ezt úgy szoktam mondani, hogy én vagyok a konyhai MacGyver. 

Szoktál alkoholt fogyasztani? Mi a kedvenc italod? Szoktál koktélokat is keverni?

Szoktam, persze mértékkel. Annál is inkább, mert nem annyira bírom az alkoholt. Én már egy pohár bortól is „jól vagyok”. A kedvenc italom a borokon kívül a cider, a Hugo és a Pornstar martini. Szoktam koktélt keverni. Nemrég csináltam egy gránátalmás margaritát, amihez a pohár szélére a sókrusztát hibiszkuszos sóval készítettem. Nagyon szép és finom lett.

Milyen alapanyagot, összetevőt nem szeretsz?

Némelyik intenzív ízű zöldfűszerrel eléggé hadilábon állok, ilyen például a turbolya meg a koriander. Nem szeretem a zellert sem, bár lassan kezdek vele megbarátkozni. Nem bírom a keserű dolgokat, mert hiperízérzékelésem van, ami azt jelenti, hogy extrém módon érzem az ízeket, különösen a keserűt. Ezért nem szeretem a sört, a tonikot, a grapefruitot, és hasonló keserű dolgokat.

Ha ilyen jól megy a főzés, a sütéssel hogy állsz? Amiket én eddig kóstoltam szerintem isteniek, bár mindig azt mondod, hogy inkább a főzés a te területed.

Igen, úgy érzem, a sütés annyira nem az én világom. Az a problémám vele, hogy nem erősségem az utasítások (receptek) követése, és az a sütésben elengedhetetlen. Túlságosan megkötve érzem magam a sütésben. A precíz, aprólékos dolgok nem állnak hozzám közel. Szoktam sütni, szeretem is a desszerteket, de leginkább az olyanokat készítem, amiknek az elkészítése nem tart sokáig, és nem túl összetett. És amiben van lehetőség legalább ízekben variálni. Gasztronásítani. 

Ha közösen eszünk valahol, akkor mindig megkóstoljuk egymás ételét. Szívesen adsz egyébként a kajádból, vagy csak én tolakodok a tányérodba? 😀

Természetemből fakadóan eléggé kajairígy vagyok (Joey nem ad a kajájából!), de mivel egyrészt én is minél több dolgot meg akarok kóstolni, illetve meg akarom beszélni, hogy melyik étel milyen, így hajlandó vagyok CSERÉLNI. 

Ha már szóba jöttek a tányérok, látom a képeiden, hogy elég változatos a tálalás. Megkérdezhetem, hogy hány tányérod van? 

Végtelen. Az összes. Hiába van már külön szekrényem a fotózáshoz használt tányéroknak, már tányérok vannak a cipősszekrényben, a ruhásszekrényben, mindenhol. Meg evőeszközök, meg konyharuhák.

Mely helyeket ajánlanád most kipróbálásra az olvasóknak, amiket már teszteltél és nagyon tetszettek?

Az egyik új kedvencem a Nam a Nagymező utcában. Nagyon kicsi a hely, óriási ízekkel. Őrülten tehetséges a séf (Varga Dániel), ami az ízeket illeti. Különösen örülök annak, hogy még meg sem nyitottak hivatalosan, én már akkor voltam náluk, szuperül elbeszélgettem a séffel és a tulajdonossal, és zseniálisan finomakat kóstoltam. És nem mellékesen már akkor írtam róluk a követőimnek.

Ha autentikus és különleges indonéz ételeket kóstolnának, akkor a Kolosy téren az Asli Indonesia vagy a testvérétterme, a Plataran Indonesia Bisztro jó választás.

Reggelire a Babka Deli, a Horizont, a Stika nagyon jók.

Ebédre például a Hoppá! bisztrót, a Steamet és a Gerlóczy-t ajánlom.

A pékségek közül a Vajbirodalom, az Artizán és a LUI amiket nagyon szeretek.

Nem járok túl gyakran vidékre, de az Alabárdos Szegeden, és az Ikon Debrecenben szerintem szuperek. Na meg a Lujza&Koriander Vácon, ami a szívem csücske.

Cukrászdában is vannak kedvenceim. Szuper a Dolcissima, ha olasz sütikre vágytok, a The Box Donut, ha fánkra. A francia desszertek terén a Chez Dodo az ász. Szépségesek és különlegesek a Chouchou desszertjei. Édesem Szonja pedig most már a Vajbirodalomban alkotja a finomságokat.

És mik azok a helyek, amiket te szeretnél kipróbálni?

Az a lista végtelen hosszúságú, ha egyet kipipálok róla, kettő rákerül. 

Leginkább az a problémám, hogy nagyon nehezen találok valakit, aki eljönne velem. Egyrészt nincs párom, a barátaim szinte mindegyike családos, nem érnek rá étterembe járni velem, plusz azért nem mindenki költ erre szívesen, vagy egyáltalán nem mindenkinek van erre igénye. Azt, hogy mégis tudjak helyeket tesztelni (és persze írni róluk), úgy oldom meg, hogy amik napközben is nyitva vannak, és közel vannak hozzám, azokba elmegyek ebédelni egyedül. Nem ez az ideális, mert én szeretek közben beszélgetni, eszmét cserélni a tapasztalatokról, de nem várhatok mindig arra, hogy legyen valaki, aki társul hozzám. 

Ahova most nagyon szeretnék elmenni, az az Enso, a Laurel, a Tati, a Hilda, a MÁK…és a végtelenségig sorolhatnám. És ezek csak a budapestiek. Vidékiek közül nagyon érdekel a Pajta (Őriszentpéter), Anyukám mondta (Encs), Palkonyha (Palkonya), Kővirág (Köveskál), Platán Gourmet (Tata). A legjobb az lenne, ha kapnék PR meghívásokat, mint az újságírók és a sok követős influenszerek, és „hivatalból” írhatnék kritikát. 

Számos receptötletet találhattok, ha felkeresitek Instagramon Gasztrona oldalát. Ha érdekel, hogyan varázsolhatsz különleges fogásokat életedbe, valamint ha tippekre, tanácsokra vágysz, vagy csak számodra is vonzó a konyhai MacGyver-kedés, akkor garantáltan kedvedre való tartalomra lelsz! Ha pedig lelkes követői lesztek, akkor Insta-storyjaiból szuper helyeket is elleshettek, ahol jobbnál jobb ételeket kóstolhattok meg!

Játszhattok is nála, épp most indította el új játékát, amihez a válaszokat ebben a cikkben találod.