Irány a hegyekbe! – Bajor csodavilág, Garmisch Partenkirchen

Tavaly decemberben jóbarátommal úgy döntöttük, hogy felkeressük Garmisch Partenkirchen környékét. Nagyon szeretem a magas hegyeket és a havat, ezért már régóta vágytam erre, hogy ide eljuthassak. Azonban a MÁV-Start-nál nem találtam eddig erre vonatkozó lehetőséget, így egy kicsit alaposabb utánajárásra volt szükség. Az utazásunk Budapest-Keleti pályaudvaron kezdődött, az üzleti váróteremben. Ugyanis ha hálókocsin utazunk (fülkénként két fős foglalásban legalább), akkor térítésmentesen fogyaszthatunk a váróterem kínálatából. Ez egy nagyszerű ajánlat, érdemes kihasználni. 
Egy kis nyamnyam és tea a business váróban
Münchenbe este fél 9 után indultunk a Kálmán Imre EuroNight vonattal. Ezt a járatot nagyon szeretem, mert így egy esti indulás után, másnap korán reggel már Münchenben is lehetek. Ami aztán jó alap egy továbbutazásra úgy, hogy az ember kipihenten ébred reggel. Ezen a járaton a MÁV-Start legjobb hálókocsijai közlekednek, a spanyol CAF-tól beszerzett, légkondícionált, kényelmes hálókocsikban tényleg pihentető az út. A vonaton zuhanyzó is található, így este lefekvés előtt, vagy reggel egy gyors frissítő tusolás is belefér. Jól is tud az esni. A menetjegy árában bennefoglaltatik egy kis üdvözlő süti és üdítő már érkezéskor, valamint egy üveg mentes és egy szénsavas víz, ez egy kis kedves gesztus a vasúttársaságtól. Eddig én minden Kálmán Imrés utamon kaptam. Illetve a hálókocsin reggelit is adnak, mi fejenként egy előrecsomagolt háromszögszendvicset kaptunk, illetve kávé és narancslé is járt a reggeli ébredéshez.
A hálófülke a Kálmán Imre EuroNight-on
A vonat másnap reggel már korán, nem sokkal hat óra után megérkezik Münchenbe. Miután leszálltunk, úgy döntöttünk nem megyünk ki a legkorábbi vonattal Garmisch Partenkirchenbe, hanem teszünk egy gyors városnéző sétát München városában. Korábban én már jártam itt, így játszhattam idegenvezetőset, hogy a Hauptbahnhof környékét megmutathassam a barátomnak 😀 Ezt most nem írom le részletesen, müncheni utamról a későbbiekben alaposabban is beszámolok.
Lassan már virrad az Alpokban
Egy vonatot a sétával így ugyebár elengedtünk, így csak 8 óra után indultunk ki Garmischba. Maga a város Münchentől kb. 100km-re fekszik, a vonalon közlekedő személyvonatnak ez kb 1:10 perc alatt meg is van. És természetesen a vonatok kulturáltak és pontosak. Személyes kedvencem volt az asztalon található térkép a környékről. Nem rossz ötlet, és fel is dobja a szerelvényt, illetve az utas is tudja nézegetni, hogy merre jár.

Térkép a vonat asztalán

Miután megérkeztünk Garmischba utunkat a szállás felé vettük, mely egy jó tizenöt perces sétára volt a szállodától. Transzfert nem kértünk, mert bár ingyenes volt, úgy gondoltuk, hogy jól fog esni a séta, illetve sok cuccunk sem volt a három napra. Így legalább már odaúton megkezdhettük a várossal való ismerkedést, a patak partján pedig hangulatos is volt a szállásig vezető út.
Séta a patakparton a szállás felé
Maga a szállás csodálatos volt, a Grand Hotel Sonnenbichl-ben foglaltunk szobát. Megérkezéskor lehetőségem volt németül intézkedni, aminek külön örültem, mert nyelvvizsga előtti hetekben jó volt érezni, hogy valamit ér a német tudásom, értem amit mondanak, értik amit mondok 😀 Kis doppingnak és önbizalomnövelőnek tökéletes nyelvvizsga előtt.
Grand Hotel Sonnenbichl
A szobában már érkezéskor ajándék fogadott minket, egy üveg ásványvíz és bor illetve egy táblacsoki. Illetve ami leginkább megtetszett, hogy saját, Zugspitze-re néző erkéllyel rendelkezett a szoba. A szállás árában benne volt a félpanziós ellátás, így arra sem volt gondunk, hogy mit együnk. Vacsorára menüről lehetett választani, a reggeli pedig svédasztalos büfével volt megoldva. Még egy extra dolog a szállástól: a tartózkodásunk idejére érvényes buszjegyet is kaptunk, amellyel ingyen utazhattunk a Garmisch környéki helyi járatokon.
Az ingyen cuccok a szálláson. Király 😀

Saját, hegyekre néző erkély. Már megérte 🙂
Miután kicsodálkoztuk magunkat, hogy jaj milyen király ez a szoba, útnak indultunk. Az első napi programunk egy kis hegyi kirándulás volt, a Zugspitze-re látogattunk. A menetjegy viszonylag drága ide, majdhogy nem ugyanannyiba kerül a felvonó és a fogaskerekű fel a legmagasabb német hegyre, mint oda kijutni. De mindenképpen megéri, mellesleg másként nagyon nem is lehet feljutni. Mit kapunk cserébe? Lélegzetelállító panorámát a környékre, mind a München felé elterülő síkabb vidéket, mind pedig az osztrák alpok hatalmas hegyeit megcsodálhatjuk. Egyszerűen gyönyörű. Ha valaki vállalkozó kedvű akkor a kilátóteraszról a hegycsúcsra is ki lehet sétálni a kereszt mellé, és ott jó kis fotókat készíthet. Sajnos nem nagyon mertünk oda kimászni, így kimaradt Instagramról a hesteg hegymászóvagyok kép 😀 De ugyanilyen jó volt a kilátóteraszon is sétálgatni. Itt étterem is található, úgy döntöttünk, hogy itt fogyasztjuk el ebédünket. Vészesebb árakra számítottunk a fogaskerekű jegyárából kiindulva, viszont szerencsére kellemesen csalódtunk, 15€-ból meg is tudtunk normálisan ebédelni (főétel és csapoltsör számítson most annak :D).
Kilátás az osztrák Alpok felé

Illetve a másik irányba 
 Ami 15€-ból kijön: bajorvirsli és lővernbroj 😀

Miután kinézelődtük magunkat elindultunk lefelé. Nem sokat mentünk, a felvonóval a fogaskerekű végállomásáig utaztunk. Miért csak eddig? Itt található a sípálya. No nem ám azért, mert vérprofi versenysíelők vagyunk, és szerettünk volna mindenkit porig alázni tehetségünkkel, csak leszálltunk egyet szánkózni. Mint kiderült az is kicsit extrémebb élmény, mint otthon a Cserhátban csúszkálni a havas szántóföldeken 😀 Mindenképpen megérte az a 10€-t, amibe a szánkóbérlés került. A felvonóról annyira nem is látszott brutálnak a pálya, illetve a netes videókon sem. De mikor felfogtam, hogy tulajdonképpen egy baromi meredek lejtőn húz fel a felvonó szánkózni(!!!), akkor kicsit beparáztam, hogy jaj én itt fogok lecsúszni? Aztán szépen felértünk a hegytetőre.
A kép jobb oldalán látszik a pálya vége
Akkor vágjunk bele, irány lefelé! Még most is jaj-szint 😀
Huhh.. na akkor indulás vissza. Nagy levegő, kezdjük. Még szerencse, hogy a szálláson maradt a kesztyű… Megindultam lefelé. Hogy haverom hol járt? Azt nem tudom, azzal voltam elfoglalva hogy “jaj more ez nagyon gyors, remélem túlélem” 😀 De tényleg! Rohadt gyorsan mész lefelé, hatalmas élmény ilyen tempóban a szánkózás, egy pici emelkedő is azt az érzést kelteti, hogy épp hullámvasutazol. Kár lett volna kihagyni. Azt már észre sem vettem elsőnek, hogy konkrétan a könyökömig bement a hó a kesztyű hiánya miatt… 😀 Na nembaj, kb 200-as pulzussal sikeresen leérkeztem a pálya végére, közben a barátom is meglett, szerintem hasonló állapotban. 😀 Csúszkáltunk még egy párat, fotózkodtunk stb. mielőtt visszaindultunk volna a szállásunkra. Lefelé már végig a fogaskerekűvel mentünk. Jól eltelt a nap, élvezetes volt, kezdtünk is megéhezni, így hazafelé mindketten azon gondolkodtunk, hogy na ugyan milyen lesz a vacsora.
A pálya végén már mehet a pihenés 🙂
Hát a vacsora… Na igen.. Csíra nógrádi gyerekként kicsit szokatlan volt nekem a luxus meg a csicsa, jó volt egyszer ilyen helyre is elkeveredni 😀 A felszolgálás kifogásolhatatlan volt, és még németül sem kellett nyögdécselni, ugyanis a konyhai személyzet magyar volt 😀 így az ételek ismeretlen alkotóit is megértettük legalább 😀 Gyönyörű karácsonyi díszítés volt az étteremben, jó érzés volt ott vacsorázni. Na mi legyen a program vacsora után? Á már ne menjünk sehova, fáradtak vagyunk. Ezért tökéletes programnak bizonyult az ingyenbor elfogyasztása a hazaúton vett kólával miközben a teraszon öregesen kint üldögéltünk és néztük a király panorámát. Most hogy ezt írom, legszívesebben leszállnék a balassagyarmati személyvonatról és indulnék is vissza 😀
Na igen, ez már étterem 😀

Ízlésesen tálalt főétel a – természetesen – többfogásos vacsorából 😀
Másnap reggel ugyanolyan lelkesen vártuk a reggelit is, mint este a vacsorát. Gondoltuk az sem merül ki a párizsis zsömle kakaóval témában (bár ezt a kombót nagyon is szeretem). Hát igen, nem tévedtünk, a szálloda ezen a téren is nagyon ad magára. Már felsorolni sem tudom, hogy mik voltak a reggeliző asztaloknál. Arra viszont emlékszem, hogy én különféle bajor virsliket ettem, bajor édes mustárral – ha már ott vagyunk 😀 . Viszont ami a leginkább tetszett az a teaválogatás, lévén, hogy nagy teamániás vagyok, szeretek kotyvasztgatni magamnak, nem csak beledobni a filtert azt’ jóvan 😀
Müzliből sem csak Coop-os gabonagolyók.. 😀 

Teából sem csak az “örlgréj” 😀
És nehogy már ugyanabban az étteremben kelljen reggelizni mint vacsorázni 😀
Miután megreggeliztünk, útnak indultunk, busz és vonat kombóval vágtunk neki az útnak. Erre a napra az úticélunk a környékben található csodafalu, Neuschwanstein volt. Gondolom mindenki ismeri a híres kastélyt, ami itt található. Viszont egy dolgot elrontottunk: nem váltottuk meg előre a jegyeket. Nagy hiba, nagyon nagy!!! Tanácsolom mindenkinek, hogy előre intézzetek el mindent. Ugyanis sajnos mi így nem tudtunk bemenni a kastélyba. De így sem volt unalmas a kirándulás, enélkül is volt mit csinálni.
A hangulat megvan 🙂
Maga a kisváros is elvarázsoló, nagyon kellemes érzés a tipikus bajor házak között sétálni. És sajnos nagyon sok helyen nagyon sok finom illatú dolog is van, nehéz ellenállni nekik 😀 Természetesen nem is sikerült. De hát nem is baj az, valamit elvégre is enni kell 😛 
Nagyon szépek ezek a házak
Na de ha már nincs helyünk a kastélyban akkor sem szabad visszafordulni. Itt található az Alpsee, ami egy gyönyörű tó, gyönyörű kristálytiszta vízzel illetve jó kis útvonalakkal. A Hochenschwangau kastély kertjébe viszont be lehet menni, ott sétáltunk egy jót, majd lementünk a tópartra kicsit pihenni, nézelődni.
A Hochenschwangau kastély udvara

A kastély kívülről

Kastélykertből panoráma a másik kastélyra. Szegényes.. 😀
Ezután pedig felsétáltunk a Neuschwanstein kastélyhoz is, hogy ha már be nem is megyünk, legalább közelről megnézhessük. Megérte így is, hiszen a kastélytól nem messze található hídról gyönyörű képeket lehet készíteni, és olyan szögből láthatod a kastélyt, hogy az már szinte hangosan énekli a Disney mesék intro zenéjét 😀 Tehát panaszkodni nem tudtunk, így is megérte a környékre áldozni a napot.
A neuschwanstein-i kastély látképe bénáknak akiknek nem jutott jegy 😀
Távolban hegyek, kis tavacska, kastély a hegyen. Mesevilág

Na mondom én hogy Disneymese kezdőkép 😀
Délután busszal indultunk haza, a menetrend szerint átszállással. Pár perc volt az átszállásra, így – a magyar buszközlekedésre alapozva – meglehetősen izgalommal indultunk útnak. Mi lesz ha nem vár meg mint Balassagyarmaton? De szerencsére az efféle balkáni izgalmakat félretehettük, semmi problémánk nem volt az átszállással, megvárt minket a csatlakozás, és menetrend szerint érkeztünk meg Garmischba. Már ekkor is nagyon vártuk a vacsorát, az ízlésesen díszített étterem ismét elvarázsolta nógrádi falusigyerek énemet 😀

Tiramisu, nem is akárhogy tálalva 🙂
Vacsora után városi sétára indultunk, leugrottunk egy kis forraltborozásra és nézelődésre a karácsonyi vásárba is. Már ezért is megérheti kiutazni, ugyanis teljesen más hangulata van egy ilyen, kisvárosi vásárnak, mint a jólismert nagyvárosi párjainak. Gondolkodjatok el rajta, megéri!
Karácsonyi díszben a főutca
Másnap reggel szintén hasonlóan szuper reggeli várt minket. Reggeli után pedig már csak pihentünk, majd összepakoltunk és elindultunk vissza Münchenbe. Hazafelé nappali vonattal jöttünk, a 13:30-as RailJettel indultunk, így már 20:20-ra Budapesten is voltunk. A vonat elég jó tempóban halad végig, de a legjobb, mikor Ausztriában bizonyos szakaszokon 230-cal száguldunk.
Ilyen lehet, ha speedezik a sülysápi személy 😀
A Business osztályon utaztunk. Ilyen hosszú távon érdemes elgondolkodni, hogy megéri-e a 29€-s alapjegyár dupláját kifizetni. Az ülések nagyon kényelmesek, a vonat hihetetlenül tágas. A csomagoknak bőven van hely és még térítésmentesen jár egy ital is (üdítő, vagy sör mint mi választottuk 😀 ). Illetve, ha valaki kajálni is szerette, akkor nem kell elhagyni sem az ülőhelyet, helyben felszolgálják az osztályon. Szerintem megérte kifizetni a pótdíjat, így tényleg kényelmesen utazhattunk. Nem mellesleg Münchenben is az üzleti váróban, a DB-Lounge-ban várakozhattunk, ahol a térítésmentes fogyasztás szintén biztosított.
A DB-Lounge München Hauptbahnhof-on
Extra kényelem a business osztályon, hosszú úton bőven megéri a felárat!
A business osztály ingyen itala, 
illetve frissen készített ebéd a helyünkön felszolgálva 🙂
Milyen áron történt mindez? A kifelé szóló hálókocsijegyünk 69€-ba került, hazafelé az elsőosztályú menetjegx 45€-ba, amihez jött a 15€-s business pótjegy. Két éjszaka a Grand Hotel Sonnenbichl-ben 143,1€-ba került. Németországon belüli utazásokhoz leginkább a BayernTicket ajánlott. Mi is ez? Ez egy olyan napijegy, mellyel akár öt fő utazhat együtt egy napig korlátlanul Bajorország legtöbb vasútvonalán (a Zugspitzbahn nem fogadja el). Ez a jegy egy főre 25€, minden további hozzáadott fő 6€-t fizet. Ezt a jegyet a német vasút oldalán lehet megvenni, és pdf-ben kinyomtatható. Ha mindent beleszámolunk, a három napi BayernTicketet és a Zugspitze-re szóló vonatjegyet is (ez húzósabb, 53€)  akkor egy főnek egy ilyen kicsit “luxusabb” üdülést kb. 370€-ból sikerült kihozni. Ha azt nézzük, hogy mindenhol a lehető legjobb ellátást választottuk, akkor ez az összeg nem is sok.
Ha lemásolnád az utat, ilyen árakkal számolhatsz 🙂

Mit lehet tenni, ha olcsón szeretnénk a környéket meglátogatni? Budapest és München között már 29€-ért lehet menetjegyet kapni, ami odavissza 58€-ba kerül. Ha öten utazunk együtt, akkor a BayernTicket is olcsóbb egy főre vetítve, így a két napi utazásunk fejenként csak 19,6€. Két éjszakára szállás a booking.com-on már 50€/fő áron is foglalható. Mindezt összevetve egy hangulatos hétvége ebben a gyönyörű bajor kisvárosban már kevesebb mint 130€-ból kihozható. Ez körülbelül 40.000Ft-os ár, ami egy ilyen helyért tényleg nem sok. Ráadásul a másodosztályú vonat is sokkal kényelmesebb mint egy buszos út ( a hálókocsi meg össze sem hasonlítható vele 😀 ). Viszont a mávnál ezt az ajánlatot hiába keressük, nem találjuk meg, ők valami 110€ környéki árat ajánlanak csak a menetjegyre! Ha viszont pontosan utánajárunk mindennek láthatjuk, hogy jóval olcsóbban is kihozható egy ilyen utazás vonattal!

A legolcsóbb vonatos út, az ára egész baráti 🙂

Ha felkeltette érdeklődésedet ez az út, és segítséget szeretnél kérni az intézkedésben, keress nyugodtan a Vonattal Európában Facebook oldalán! 🙂