Irány a hegyekbe! – Bajor csodavilág, Garmisch Partenkirchen

Münchenbe este fél 9 után indultunk a Kálmán Imre EuroNight vonattal. Ezt a járatot nagyon szeretem, mert így egy esti indulás után, másnap korán reggel már Münchenben is lehetek. Ami aztán jó alap egy továbbutazásra úgy, hogy az ember kipihenten ébred reggel. Ezen a járaton a MÁV-Start legjobb hálókocsijai közlekednek, a spanyol CAF-tól beszerzett, légkondícionált, kényelmes hálókocsikban tényleg pihentető az út. A vonaton zuhanyzó is található, így este lefekvés előtt, vagy reggel egy gyors frissítő tusolás is belefér. Jól is tud az esni. A menetjegy árában bennefoglaltatik egy kis üdvözlő süti és üdítő már érkezéskor, valamint egy üveg mentes és egy szénsavas víz, ez egy kis kedves gesztus a vasúttársaságtól. Eddig én minden Kálmán Imrés utamon kaptam. Illetve a hálókocsin reggelit is adnak, mi fejenként egy előrecsomagolt háromszögszendvicset kaptunk, illetve kávé és narancslé is járt a reggeli ébredéshez.

A vonat másnap reggel már korán, nem sokkal hat óra után megérkezik Münchenbe. Miután leszálltunk, úgy döntöttünk nem megyünk ki a legkorábbi vonattal Garmisch Partenkirchenbe, hanem teszünk egy gyors városnéző sétát München városában. Korábban én már jártam itt, így játszhattam idegenvezetőset, hogy a Hauptbahnhof környékét megmutathassam a barátomnak 😀 Ezt most nem írom le részletesen, müncheni utamról a későbbiekben alaposabban is beszámolok.

Egy vonatot a sétával így ugyebár elengedtünk, így csak 8 óra után indultunk ki Garmischba. Maga a város Münchentől kb. 100km-re fekszik, a vonalon közlekedő személyvonatnak ez kb 1:10 perc alatt meg is van. És természetesen a vonatok kulturáltak és pontosak. Személyes kedvencem volt az asztalon található térkép a környékről. Nem rossz ötlet, és fel is dobja a szerelvényt, illetve az utas is tudja nézegetni, hogy merre jár.

Miután megérkeztünk Garmischba utunkat a szállás felé vettük, mely egy jó tizenöt perces sétára volt a szállodától. Transzfert nem kértünk, mert bár ingyenes volt, úgy gondoltuk, hogy jól fog esni a séta, illetve sok cuccunk sem volt a három napra. Így legalább már odaúton megkezdhettük a várossal való ismerkedést, a patak partján pedig hangulatos is volt a szállásig vezető út.

Maga a szállás csodálatos volt, a Grand Hotel Sonnenbichl-ben foglaltunk szobát. Megérkezéskor lehetőségem volt németül intézkedni, aminek külön örültem, mert nyelvvizsga előtti hetekben jó volt érezni, hogy valamit ér a német tudásom, értem amit mondanak, értik amit mondok 😀 Kis doppingnak és önbizalomnövelőnek tökéletes nyelvvizsga előtt.

A szobában már érkezéskor ajándék fogadott minket, egy üveg ásványvíz és bor illetve egy táblacsoki. Illetve ami leginkább megtetszett, hogy saját, Zugspitze-re néző erkéllyel rendelkezett a szoba. A szállás árában benne volt a félpanziós ellátás, így arra sem volt gondunk, hogy mit együnk. Vacsorára menüről lehetett választani, a reggeli pedig svédasztalos büfével volt megoldva. Még egy extra dolog a szállástól: a tartózkodásunk idejére érvényes buszjegyet is kaptunk, amellyel ingyen utazhattunk a Garmisch környéki helyi járatokon.

Miután kicsodálkoztuk magunkat, hogy jaj milyen király ez a szoba, útnak indultunk. Az első napi programunk egy kis hegyi kirándulás volt, a Zugspitze-re látogattunk. A menetjegy viszonylag drága ide, majdhogy nem ugyanannyiba kerül a felvonó és a fogaskerekű fel a legmagasabb német hegyre, mint oda kijutni. De mindenképpen megéri, mellesleg másként nagyon nem is lehet feljutni. Mit kapunk cserébe? Lélegzetelállító panorámát a környékre, mind a München felé elterülő síkabb vidéket, mind pedig az osztrák alpok hatalmas hegyeit megcsodálhatjuk. Egyszerűen gyönyörű. Ha valaki vállalkozó kedvű akkor a kilátóteraszról a hegycsúcsra is ki lehet sétálni a kereszt mellé, és ott jó kis fotókat készíthet. Sajnos nem nagyon mertünk oda kimászni, így kimaradt Instagramról a hesteg hegymászóvagyok kép 😀 De ugyanilyen jó volt a kilátóteraszon is sétálgatni. Itt étterem is található, úgy döntöttünk, hogy itt fogyasztjuk el ebédünket. Vészesebb árakra számítottunk a fogaskerekű jegyárából kiindulva, viszont szerencsére kellemesen csalódtunk, 15€-ból meg is tudtunk normálisan ebédelni (főétel és csapoltsör számítson most annak :D).

Illetve a másik irányba 

 Ami 15€-ból kijön: bajorvirsli és lővernbroj 😀

Miután kinézelődtük magunkat elindultunk lefelé. Nem sokat mentünk, a felvonóval a fogaskerekű végállomásáig utaztunk. Miért csak eddig? Itt található a sípálya. No nem ám azért, mert vérprofi versenysíelők vagyunk, és szerettünk volna mindenkit porig alázni tehetségünkkel, csak leszálltunk egyet szánkózni. Mint kiderült az is kicsit extrémebb élmény, mint otthon a Cserhátban csúszkálni a havas szántóföldeken 😀 Mindenképpen megérte az a 10€-t, amibe a szánkóbérlés került. A felvonóról annyira nem is látszott brutálnak a pálya, illetve a netes videókon sem. De mikor felfogtam, hogy tulajdonképpen egy baromi meredek lejtőn húz fel a felvonó szánkózni(!!!), akkor kicsit beparáztam, hogy jaj én itt fogok lecsúszni? Aztán szépen felértünk a hegytetőre.

Huhh.. na akkor indulás vissza. Nagy levegő, kezdjük. Még szerencse, hogy a szálláson maradt a kesztyű… Megindultam lefelé. Hogy haverom hol járt? Azt nem tudom, azzal voltam elfoglalva hogy “jaj more ez nagyon gyors, remélem túlélem” 😀 De tényleg! Rohadt gyorsan mész lefelé, hatalmas élmény ilyen tempóban a szánkózás, egy pici emelkedő is azt az érzést kelteti, hogy épp hullámvasutazol. Kár lett volna kihagyni. Azt már észre sem vettem elsőnek, hogy konkrétan a könyökömig bement a hó a kesztyű hiánya miatt… 😀 Na nembaj, kb 200-as pulzussal sikeresen leérkeztem a pálya végére, közben a barátom is meglett, szerintem hasonló állapotban. 😀 Csúszkáltunk még egy párat, fotózkodtunk stb. mielőtt visszaindultunk volna a szállásunkra. Lefelé már végig a fogaskerekűvel mentünk. Jól eltelt a nap, élvezetes volt, kezdtünk is megéhezni, így hazafelé mindketten azon gondolkodtunk, hogy na ugyan milyen lesz a vacsora.

Hát a vacsora… Na igen.. Csíra nógrádi gyerekként kicsit szokatlan volt nekem a luxus meg a csicsa, jó volt egyszer ilyen helyre is elkeveredni 😀 A felszolgálás kifogásolhatatlan volt, és még németül sem kellett nyögdécselni, ugyanis a konyhai személyzet magyar volt 😀 így az ételek ismeretlen alkotóit is megértettük legalább 😀 Gyönyörű karácsonyi díszítés volt az étteremben, jó érzés volt ott vacsorázni. Na mi legyen a program vacsora után? Á már ne menjünk sehova, fáradtak vagyunk. Ezért tökéletes programnak bizonyult az ingyenbor elfogyasztása a hazaúton vett kólával miközben a teraszon öregesen kint üldögéltünk és néztük a király panorámát. Most hogy ezt írom, legszívesebben leszállnék a balassagyarmati személyvonatról és indulnék is vissza 😀

Másnap reggel ugyanolyan lelkesen vártuk a reggelit is, mint este a vacsorát. Gondoltuk az sem merül ki a párizsis zsömle kakaóval témában (bár ezt a kombót nagyon is szeretem). Hát igen, nem tévedtünk, a szálloda ezen a téren is nagyon ad magára. Már felsorolni sem tudom, hogy mik voltak a reggeliző asztaloknál. Arra viszont emlékszem, hogy én különféle bajor virsliket ettem, bajor édes mustárral – ha már ott vagyunk 😀 . Viszont ami a leginkább tetszett az a teaválogatás, lévén, hogy nagy teamániás vagyok, szeretek kotyvasztgatni magamnak, nem csak beledobni a filtert azt’ jóvan 😀

Müzliből sem csak Coop-os gabonagolyók.. 😀 

Miután megreggeliztünk, útnak indultunk, busz és vonat kombóval vágtunk neki az útnak. Erre a napra az úticélunk a környékben található csodafalu, Neuschwanstein volt. Gondolom mindenki ismeri a híres kastélyt, ami itt található. Viszont egy dolgot elrontottunk: nem váltottuk meg előre a jegyeket. Nagy hiba, nagyon nagy!!! Tanácsolom mindenkinek, hogy előre intézzetek el mindent. Ugyanis sajnos mi így nem tudtunk bemenni a kastélyba. De így sem volt unalmas a kirándulás, enélkül is volt mit csinálni.

Maga a kisváros is elvarázsoló, nagyon kellemes érzés a tipikus bajor házak között sétálni. És sajnos nagyon sok helyen nagyon sok finom illatú dolog is van, nehéz ellenállni nekik 😀 Természetesen nem is sikerült. De hát nem is baj az, valamit elvégre is enni kell 😛 

Na de ha már nincs helyünk a kastélyban akkor sem szabad visszafordulni. Itt található az Alpsee, ami egy gyönyörű tó, gyönyörű kristálytiszta vízzel illetve jó kis útvonalakkal. A Hochenschwangau kastély kertjébe viszont be lehet menni, ott sétáltunk egy jót, majd lementünk a tópartra kicsit pihenni, nézelődni.

Ezután pedig felsétáltunk a Neuschwanstein kastélyhoz is, hogy ha már be nem is megyünk, legalább közelről megnézhessük. Megérte így is, hiszen a kastélytól nem messze található hídról gyönyörű képeket lehet készíteni, és olyan szögből láthatod a kastélyt, hogy az már szinte hangosan énekli a Disney mesék intro zenéjét 😀 Tehát panaszkodni nem tudtunk, így is megérte a környékre áldozni a napot.

Délután busszal indultunk haza, a menetrend szerint átszállással. Pár perc volt az átszállásra, így – a magyar buszközlekedésre alapozva – meglehetősen izgalommal indultunk útnak. Mi lesz ha nem vár meg mint Balassagyarmaton? De szerencsére az efféle balkáni izgalmakat félretehettük, semmi problémánk nem volt az átszállással, megvárt minket a csatlakozás, és menetrend szerint érkeztünk meg Garmischba. Már ekkor is nagyon vártuk a vacsorát, az ízlésesen díszített étterem ismét elvarázsolta nógrádi falusigyerek énemet 😀

Vacsora után városi sétára indultunk, leugrottunk egy kis forraltborozásra és nézelődésre a karácsonyi vásárba is. Már ezért is megérheti kiutazni, ugyanis teljesen más hangulata van egy ilyen, kisvárosi vásárnak, mint a jólismert nagyvárosi párjainak. Gondolkodjatok el rajta, megéri!

Másnap reggel szintén hasonlóan szuper reggeli várt minket. Reggeli után pedig már csak pihentünk, majd összepakoltunk és elindultunk vissza Münchenbe. Hazafelé nappali vonattal jöttünk, a 13:30-as RailJettel indultunk, így már 20:20-ra Budapesten is voltunk. A vonat elég jó tempóban halad végig, de a legjobb, mikor Ausztriában bizonyos szakaszokon 230-cal száguldunk.

A Business osztályon utaztunk. Ilyen hosszú távon érdemes elgondolkodni, hogy megéri-e a 29€-s alapjegyár dupláját kifizetni. Az ülések nagyon kényelmesek, a vonat hihetetlenül tágas. A csomagoknak bőven van hely és még térítésmentesen jár egy ital is (üdítő, vagy sör mint mi választottuk 😀 ). Illetve, ha valaki kajálni is szerette, akkor nem kell elhagyni sem az ülőhelyet, helyben felszolgálják az osztályon. Szerintem megérte kifizetni a pótdíjat, így tényleg kényelmesen utazhattunk. Nem mellesleg Münchenben is az üzleti váróban, a DB-Lounge-ban várakozhattunk, ahol a térítésmentes fogyasztás szintén biztosított.

Milyen áron történt mindez? A kifelé szóló hálókocsijegyünk 69€-ba került, hazafelé az elsőosztályú menetjegx 45€-ba, amihez jött a 15€-s business pótjegy. Két éjszaka a Grand Hotel Sonnenbichl-ben 143,1€-ba került. Németországon belüli utazásokhoz leginkább a BayernTicket ajánlott. Mi is ez? Ez egy olyan napijegy, mellyel akár öt fő utazhat együtt egy napig korlátlanul Bajorország legtöbb vasútvonalán (a Zugspitzbahn nem fogadja el). Ez a jegy egy főre 25€, minden további hozzáadott fő 6€-t fizet. Ezt a jegyet a német vasút oldalán lehet megvenni, és pdf-ben kinyomtatható. Ha mindent beleszámolunk, a három napi BayernTicketet és a Zugspitze-re szóló vonatjegyet is (ez húzósabb, 53€)  akkor egy főnek egy ilyen kicsit “luxusabb” üdülést kb. 370€-ból sikerült kihozni. Ha azt nézzük, hogy mindenhol a lehető legjobb ellátást választottuk, akkor ez az összeg nem is sok.

Mit lehet tenni, ha olcsón szeretnénk a környéket meglátogatni? Budapest és München között már 29€-ért lehet menetjegyet kapni, ami odavissza 58€-ba kerül. Ha öten utazunk együtt, akkor a BayernTicket is olcsóbb egy főre vetítve, így a két napi utazásunk fejenként csak 19,6€. Két éjszakára szállás a booking.com-on már 50€/fő áron is foglalható. Mindezt összevetve egy hangulatos hétvége ebben a gyönyörű bajor kisvárosban már kevesebb mint 130€-ból kihozható. Ez körülbelül 40.000Ft-os ár, ami egy ilyen helyért tényleg nem sok. Ráadásul a másodosztályú vonat is sokkal kényelmesebb mint egy buszos út ( a hálókocsi meg össze sem hasonlítható vele 😀 ). Viszont a mávnál ezt az ajánlatot hiába keressük, nem találjuk meg, ők valami 110€ környéki árat ajánlanak csak a menetjegyre! Ha viszont pontosan utánajárunk mindennek láthatjuk, hogy jóval olcsóbban is kihozható egy ilyen utazás vonattal!

Ha felkeltette érdeklődésedet ez az út, és segítséget szeretnél kérni az intézkedésben, keress nyugodtan a Vonattal Európában Facebook oldalán! 🙂